Mit csinálok rosszul?

Kérdező ne haragudj, de te nem szereted a gyermeked igazán, vagy óriási buta vagy.

Lefogadom, hogy amikor baba volt hagytad őt magára a másik miatt és most jön elő, hogy egyáltalán nem bízik meg benned a gyereked, azt gondolja, hogy nem szereted főleg, hogy idegbeteg vagy. Minek neked gyerek, de komolyan?

Undorító a hozzáállásod, szegény gyerek szenved, mint a kutya te meg menekülsz a munkába. 🥹

"Bmeg amennyit itt irkalsz, már foglalkoztattal volna vele erdemileg is."

"Bmeg", egész nap a nyakán lóg a gyerek, elnézést hogy nagyon picit próbál kérdezősködni itt is a probléma után, esetleg próbál vmit csinálni a gyerekidőn kívül is.

Kérdező, kérj tanácsot a bölcsis nevelőktől nekik ugyanis van módszerük arra hogy megtanítják egyedül ellenni a gyereket magukban. A bölcsiben sem ül egész nap a nevelő ölében a gyerek, hanem játszik, elvan, kérdezd meg hogy csinálják. Tök jó hogy elvitted mindenféle vizsgálatra, így legalább kiderül, ha van valami szervi probléma.

Pszichológust is megkérdezhetsz, én amúgy egyáltalán nem vagyok ellene, de mostanában mindenki túllihegi ezeket a dolgokat, mindenhez pszichológus kell, mindig komoly lelki ok áll a háttérben, és ha egy picit tele lesz a tököd és egy pillanatig nem a gyereked érdekét helyezed előtérbe, hanem elmennél nyugodtan wc-re és addig mondjuk beteszed a szobájába a gyereket, akkor örök lelki sérült lesz.

Én amúgy voltam pszichológusnál, mert mindig hatalmas cirkusz volt altatásnál, azt javasolta, hogy tegyem le az ágyra, és ha kijön, mindig tegyem vissza. Azt gondoltam, hogy ez brutálisan kegyetlen, pedig nem, mert így tanul rendszert, az egész estés nyűglődésnek nincs értelme.

Ha nincs szervi és idegrendszeri baja a gyerekednek, akkor lehet csak rá van szoktatva hogy egész nap lóghat rajtad, te meg teret adsz ennek, így persze hogy nincs egy nyugodt perced sem. Kérdezd meg a nevelőket vagy a pszichológust, hogy milyen módszerekkel legyen rend és béke otthon ebben a tekintetben. A bölcsiben is amúgy "kemény" módszereket alkalmaznak, következetesség és rendszer van, ha minden gyerek a nevelők nyakában lógna, akkor iszonyú káosz lenne...

"de te nem szereted a gyermeked igazán, vagy óriási buta vagy."

A te gyereked is egész nap rajtad lóg vagy azért naponta van pár perced magadra? Esetleg segítséged is van?

Mert tudod az ember bármennyire is szereti a gyerekét, azért ha mondjuk aludni se hagyja, vagy egész nap semmit se tud tőle csinálni, akkor nem csoda hogy megoldást keres a problémára.

Ha minden nap a kedvenc ételedet kapnád, te is megunnád. (Nem azt mondtam hogy unja a gyerekét, hanem ez csak egy példa, a félreértések elkerülése végett.)

Nálunk ez nem tartott ilyen sokáig, vagy legalábbis nem folyamatosan. De nekem így is a tököm tele volt vele, hogy kettőt se tudok gyerek nélkül lépni.

Amit utólag csinálnék: a férjemnek elmagyaráznám, hogy ha segíteni akar, akkor vonja magára a fiunk figyelmét, és utána fogom tudni otthagyni vele. Az nem működik, hogy beviszem hozzá a szobába, majd kisétálok. Az sem, hogy elkezdünk játszani az ottani játékokkal, aztán én kimegyek.

Másrészt igyekeztem minél több dologba bevonni. Vettünk a konyhába gyerek fellépőt, amin van korlát, így jobban ott tudott lenni mellettem.

De többször volt olyan is, hogy csúnyán elvágódott, mert nem vettem észre, hogy a ruhámba kapaszkodik és elindultam. Szerencsére sosem sérült meg súlyosan. De nagyon frusztáló volt.

Most 2 év 4 hónapos és ma többször is eljátszott egy-egy órát egyedül. Véget fog érni ez a korszak, tarts ki.