Hogyan kezelned ezt a helyzetet?

Hát először is: sok sok türelem és kitartás - ezekre van nagy szükség ilyenkor

Ami nekünk segít ilyenkor:

1. sokkal jobban/ mélyebben fordulok ilyenkor a gyerekem felé, nem csak ímmel-ámmal ott vagyok a játékában, hanem tényleg játszom, tényleg figyelek stb.

2. Lelassulás, szabadság, nyugalom - nem ezekre az időszakokra tervezek óriási programokat, a fő tevékenység a szabadjáték, minden esetben! semmit nem szabok meg előre, csak biztosítom a környezetet, ahhoz amire éppen ő vágyik - igyekszem úgy megteremteni, hogy ne kelljen lépten-nyomon NEM-et mondani mindenre...

3. Igyekszem hátrébb maradni az erős érzelmeitől... tehát, mikor elkeseredik/ kiakad / kiborul valamin, akkor teljesen higgadt maradok, nem veszem át az érzelmeit. Objektíven igyekszem kezelni. Jelzem a megértésem (szavakkal: "megértem, hogy felbosszantott ez a kupak, nagyon nehéz rácsavarni.... ezek nehéz érzések." és fizikailag is: támogatóan megsimizem/ átölelem, ha erre vágyik) és addig mellette maradok/ elérhető közelségben, amíg nem sikerül ezen az érzésen felülkerekedni.

A boltban: ha sokszor elofordul, nem vinnem egy darabig ha ez kivitelezheto. Ha muszaj menni, akkor lenne nalam egy valami mütyür (akar egy db toboz), amit odaadok neki, ha épp nem kaphatja meg amit akar es elmondanam akar 100x hogy az most nincs a listan es a tobozt tudja mutyurgetni.

Tudom, hogy uncsi mondokazva vasarolni :D de ez ilyen idoszak.

Kitartas! Szepen meg fogja tudni tanulni kezelni az erzeseit :)

Nem miattatok van, teljesen normális ez. Szerencsétlen most jött rá, hogy van akarata, de még nem tudja a csalódását kontrollálni, ha valamit nem tud/nem lehet. Még ki se tudja fejezni magát, nincs meg rá a szókincse.

Én ilyenkor mindig mondtam neki, hogy látom dühös/csalódott/szomorú/anyámkínja, és ez teljesen rendben van. Az nincs rendben, hogy így viselkedik, mert ha dobálózik, azzal megsebesített másokat. Ha elfekszik a boltban a földön, akkor a többieknek kerülgetni kell őt. Szóval le fogom fogni, kiveszem a kezéből, beültetem a tiltakozása ellenére is a bevásárlókocsiba, vagy hazamegyünk azonnal, mikor mi a legjobb módszer. (És ezt nem csak elmondom neki, hanem meg is teszem.)

Mondja nyugodtan, hogy "dühös vagyok, anya" vagy amit akar, és azzal rendben leszünk, még sírhat is nyugodtan. Egy idő után (hosszú idő után) tényleg elkezdte mondani, először még a hisztivel kombinálva, de aztán a hiszti helyett.