Hogyan kezelnétek a helyzetet?

Testvér féltékenység! A nagyobb talán azt érzi, hogy a kicsi több figyelmet kap. Ennyi...

Mi is így voltunk a tesómmal. Felnőtt korunkra lettünk jó testvérek.

Az teljesen jó hozzáállás, kérdező! Viszont ez a megoldás egyik fele. A másik fele: vondd be a nagyobbat a kisebb iránti gondoskodásba (általában legalább 1-2 év a korkülönbség, az ikrek nyilván más eset), legyen az akár egyszerű figyelmesség, vagy cselekedet, ÉS DÍCSÉRD ÉRTE MINDIG, amikor megteszi!

Ekkor fontosabbnak fogja magát érezni a nagyobb, mint enélkül, tehát kiegyenlítettebbnek fogja megélni a törődést, ráadásul ez szociálisan is plusz fejlődési tényező.

Cselekedet lehet ilyen pl.: "Gyere, kisfiam, sütünk sütit a családnak, te már ilyet is tudsz, olyan ügyes vagy! :) A húgod/öcsid még nem tud, de te már ügyesebb vagy, neki is meg magadnak is csinálunk, na mit szólsz? :)"

(Ha viszont nincs kedve, akkor ne tegye, előbb-utóbb kedvet kap valamihez; amit szívesen tesz, lehet, holnap nem lesz hozzá kedve, holnapután meg megint lesz...)

Aztán közösen az öcsinek, huginak tálaljátok a sütit például, és megint dícsérd meg a nagyot, akárhogy is reagál a kistesója!

Ha ügyetlenkedik, akkor a pozitív oldalt erőstísd: "hát, ez és ez nem egészen jó, ahogy csináltad most, figyelj csak, mutatom, hogyan tudod még ügyesebben... így ni, látod milyen ügyes vagy, még ezt is meg tudtad csinálni jól! :)"

Általános javaslataim:

óvodásoknak az emlékezete még nem fejlett, ellenben a spontán utánzásból eredő beidegződései jelentősek. Ezért ne emlékeztesd nagyon se hibáira tegnapról, se az erényeire. Az aktuális napra emlékszik jól, sőt, abból se mindenre egy óvodás, mert még nem erőssége az időérzékelés. Tehát lehetőleg amit néhány perce csinált, vagy amit most csinál, arra hivatkozz csak, lehetőleg!

Más dolgokra csak akkor van értelme, ha általánosságban teszed, és ha nincs súlya, pl "emlékszel, kicsim, VOLT MÁR OLYAN IS, HOGY..."

(Volt már olyan is, amikor lekéstük a vonatot, volt már olyan is, amikor nagyon sok zsiráfot láttunk az állatkertben stb). Ez még belefér olykor.

A lényeg az "itt és most": ebből ért az ovis.

Továbbá a konkrétumokból: azt érti, hogy a "süti szegélyét ne így vágd le, figylej csak, mutatom hogyan". (NEM ÉRTI viszont azt, hogy "ne rosszalkodj", vagy "figyelj oda", hacsak nem KONKRÉT szemlétetést kapcsolsz hozzá itt és most!)

Az előbbi példa egy másik óvodáskori jellemzőre is rávilágít: a szemléltetés, példamutatás a fejlődésének egyik alapja. Lássa, csinálhassa, próbálhassa, megfoghassa, tapinthassa, hallhassa (érzékszervek).

És sose erőltetve. HANEM SPONTÁN utánozhasson kedvére. Tilos direktbe tanítani, mert hamar elfelejtené úgy, viszont frusztrálod és gátolod az érését (kivétel viszont a napi rutin megmutatása, miküzben utánoz téged, vagy a kutya, cica etetése, vagy HA Ő KÉR VALAMIT, EGY SZINTIG engedj ennek: látni akarja, hogyan kell betűket írni például, vagy találós kérdéseket szeretne kapni stb).

Iskolásokat is csak fokozatosan szabadna oktatni és főként inkább még indirekt módon fejleszteni kellenek őket elsősorban, hát még az ovisokat...

Ezek általános jellemzők, azért tértem ki ilyesmikre is, mert hátha e ponton tévesztetek, ami frusztrálhatja a kisgyermeket, de pl a másikon esetleg nem feltűnő a frusztráció, pl mert szerény, félénk.

Ajánlom figyelmedbe ezt abszuper könyvet

[link]

Mármaz első rész is kötelező olvasmány

megvan az a vers, a svéd gyerekversek verseskönyvből, amikor a kislány azon panaszkodik, hogy mindig egy "alkalmas korú" kislánnyal kell együtt játszania, mert a szülei szerint ő a jó társaság barátnak, de a lány egy nála fiatalabb kislánnyal szeretne barátkozni? és elgondolkodik rajta az elbeszélő kisgyerek, hogy mi lenne, ha ő is összeterelné az apukáját egy "alkalmas korú" bácsival, hogy most random legyenek jó barátok....

igen, majdnem egyidősek, igen, nagyjából ugyanaz a génkészletük, most ettől komolyan szeretnie is kell?

gondolom ő a "nagyfiú", tehát kicsinek mindent lehet, neki már semmit, mert ő "nagy"... te mennyire örülsz amúgy neki, amikor dolgoznál szépen az irodádban, vagy innád a kávédat a kávézóban, és valaki lépten-nyomon a képedbe tolna egy random embert, hogy de vele foglalkozzál?

mennyi időt tölt csak ő a szülőkkel? (testvér nélkül, és a "sütit sütünk tesónak" nem számít) van-e külön tulajdona, vagy mindent eleve közösen kapnak, ha szeretné megőrizni a tulajdonát, elveszed-e tőle a kicsi javára (igen, olvastam hogy igen, de mégis mi a fszért?!), elvonulhat-e magának, ha egyedül akar lenni (nem, olvastam...), van-e saját születésnapja, névnapja, ünnepei, ahova az Ő barátai jönnek, Ő kap ajándékot (sok kapcsolat megy ott tönkre, hogy kicsit a nagy minden ünnepségén is meg kell ünnepelni, de nagy természetesen nem kap semmit kicsi születésnapján, mert ő már nagyfiú...), Ő kérhet programot (akkor is, ha az még nem megfelelő program kicsinek)???

velünk négy év van öcsémmel közöttünk, az elejétől gyűlöltem mint a pestist, mert hülye volt, kicsi, nem tudott semmit csinálni, de mindig mindenben övé lett az elsőbbség, anyámmal évszámra nem lehettem kettesben, neki egy normális, érdekes cucca se volt, de mindenemet oda kellett adnom, csak "dedós" játékokat játszhattunk és sose lehetett játszóházas bulim, mint a többi osztálytársamnak, mert az öcsémnek az nem való még. már jó ideje gimnazista voltam, amikor egyáltalán ELKEZDTÜNK nyitni egymás felé és megpróbálni megismerni egymást. meg persze akkor már ő is félig kifejlett ember volt. így huszonéves korunkra elmondhatom, hogy fantasztikus arc, okos, vicces, bátor, és az egyik legjobb barátom, de nagyon sajnálom, hogy semmi segítségünk és támogatásunk nem volt, hogy korábban egymásra találjunk.