Akkor is kap ajándékot Mikulásra/karácsonyra a gyereked, ha nagyon rossz volt, vagy akkor büntetésképp nem?

Nem büntettük volna ilyennel.

Nem is volt kifejezetten rossz, de a hiszti sokszor befigyelt.

Sose fogom elfelejteni, az óvónő azt tanácsolta nagycsoportban, hogy ne kapjon a gyerek karácsonyra ajándékot, ha nem szokik le az ujjszopásról. Mert ő így csinálta annó. Szegény gyereke.

Igen, beválik. A gyerek szereti, ha itt a mama, így ez visszatartó erő neki.

3 éves, nyilván nem tegnap kezdtem el ezt a szabályt beiktatni, az apja is egyetértett ebben.

Megdöbbentő olvasni 1-2 kommentet azzal kapcsolatban, hogy páran hogyan "szankcionáljátok" a gyerekeiteket. Nem tudom, ti magatok hogyan nőttetek fel, de az már most biztos, hogy a gyerkőcökből így személyiségzavaros, ne adj Isten nárcisztikus, meggyötört felnőtteket csináltok.

Az a büntetés, hogy "nem jön a mama", ha "rossz" a gyerek? Ezigen. Így lehet félelemben tartani... gratulálok!

Akinek pedig valaha felmerült, hogy a karácsonyra alá semmi ne kerüljön, vagy a kiscipőbe Mikuláskor, mert a gyerek "rossz"... szégyelljétek magatokat, van miért.

Aztán majd ha az elkényeztetett, soha határokat nem tapasztalt gyerek felnő és kezelhetetlen, agresszív kamasz lesz, akkor meg lesel, hogy mit rontottál el. Attól, hogy a gyerekem tudja, hogy ha direkt csinál sokadjára olyasmit, amit megtiltottam, mert mondjuk árt neki és emiatt szankcionálom, nem lesz személyiségzavaros.

De ha minden szart megengedek neki, semminek nincs következménye, minden meg van bocsátva, abból viszont lesznek bajok. De végül is mindenki maga neveli a gyerekeit. Hidd el, nekem is voltak szankciók anno, meg is tanultam, hogy mit lehet meg mit nem. Viszont sok ismerősömnél csak a “beszéljük meg kicsikém” volt. A mai napig elviselhetetlen gyökerek, semmi önreflexió, semmi önmérséklet.

Egy gyereknek kellenek az ésszerű határok. Pláne egy 3 éves dackorszakosnak, mint amilyen az enyém is. Egyébként van a családban pedagógus is, van aki doktora a témának. Ők valószínűleg jobban értenek hozzá, mint te itt anonim módon.

Inkább az szégyellje magát, akinen eszébe sem jut az, hogy korlátokat szabjon a gyerekeinek, ezzel tönkretéve őket. Lehet utánamenni a témának.

Egy anyuka ismerősöm nagyon nehezen bír a 3 gyerekével, tudnék mesélni, nem csodálom, hogy olyanok a gyerekek amilyenek... a lényeg, hogy egyik karácsonykor megcsinálta azt velük, hogy feldíszítették a fát, majd rosszak voltak a gyerekek (valakivel videóhívásban beszéltek és a gyerekek a feneküket mutatták a rokonnak a kamerába) és közölte velük, hogy nincs ajándék és még aznap délután a fát is lebontotta. Azt hittem elsírom magam a telefonban. Mit érezhettek azok a gyerekek??? 3-6 és 8 évesek voltak akkor...

SOHA nem büntetném a gyerekeimet ilyennel. Az enyémek is szoktak szófogadatlanok lenni vagy kicsit szemtelenek, esetleg összevitatkozunk stb... de az ünnep nálunk szent, akár név-szülinap, karácsony stb... Ha nem bírok velük akkor esetleg szóváteszem, hogy ha így folytatják akkor a telefonjuk nálam fog kikötni pár napra, de nagyjából nálunk ennyi is a büntetés. Szerencsésnek tartom magamat mert okos gyerekeim vannak, meg biztos a neveltetés is, de mindent normálisan megtudok velük beszélni. (nem mindig volt így... :D )

Nyilatkozhatok gyermektelenként? Ha esetleg így nem érdekes a véleményem, nyugodtan tekerj tovább.

Szerintem a karácsonyi ajándék megvonása igencsak erős... Én nem csípem különösebben a gyerekeket, de emlékszem, hogy milyen volt várni a karácsonyt és az ajándékokat. Nem tudom, mit kell elkövessen egy kisgyerek ahhoz, hogy ilyen mértékű csalódást és fájdalmat okozzon cserébe a szülője... Ez nem nevelés, ez bosszú.

Viszont azzal sem értek egyet, hogy soha semminek ne legyen következménye, és "szeretetmegvonásnak" nevezzük az előre kilátásba helyezett büntetés életbe léptetését. Amikor bébiszitterkedtem, és a 4 éves kisfiú következetesen pofátlan volt (lehajigálta az ételt a földre), elmondtam neki, hogy még egy ilyen, és a nap hátralevő részében nem játszom vele. Természetesen azonnal felrúgott egy széket, és ő volt a legjobban elképedve, hogy délután valóban nem volt közös játék. Komolyan, mintha rövid kis életében egyszer nem találkozott volna azzal, hogy amit a felnőtt mondott, az lesz.

Szerintem nem lenne szabad terrorizálni, verni, megfélemlíteni, a kelleténél jobban ledominálni, elnyomni a gyerekeket, de ezzel a túlzásba vitt finomkodással undorító kis seggfejeket nevelnek a szülők.