Miért bántom folyton, hiszen annyira szeretem?

Végy egy mely levegőt számolj el háromig amikor kihoz a sodrodbol.

A verés nem megoldás,a kiabálás sem .

Elhiszem,hogy a gyerekek néha kitudnak borítani,nekem is van kettő.a hangomat megemelem néha,de verést még soha nem kapnak

Hamarabb vagnam le tőből a karomat,minthogy a védtelen gyerekeimet megussem.

Szerintem nem olyan nagy baj, ha kiabálsz, feltéve, hogy van benne fokozatosság. Tehát nem az van, hogy sokáig türtőzteted magad, semmi jelét nem adod, hogy fogy a cérna, és aztán hirtelen robbansz, akár egy kis semmiség miatt. Ilyenkor aránytalan reakció a robbanás, mert az előzményekkel a gyereked nem köti össze. Szerintem ez a nagyobb baj (amennyiben ez történik, de sajnos könnyű beleesni), mert így a gyereked számára kiszámíthatatlan vagy.

Ami könyveket én olvastam: Drámamentes fegyelmezés és A gyermeki elme. Angolul rá lehet találni a pdf-re, magyarul nem találtam (megvettem a papírt, mert tetszett és szerettem volna, ha a férjem is elolvassa).

Mennyi segítséged van? Mert ha az apa nincs a képben vagy túlságosan magadra hagy, akkor nem is csoda, hogy nem bírod.

Azokkal értek egyet, akik azt írják, azért viselkedsz így, mert eszköztelen vagy, illetve rossz az eszköztárad, ez a minta volt előtted, ezt kaptad stb. Ezzel a gyerekvállalás előtt kellett volna foglalkoznod, jellemző, hogy más típusú kapcsolatokban, stresszhelyzetekben is előjön ez a fajta megküzdés, nem hiszem, hogy neked semmi problémád nem volt ezzel előtte.

Ha már ott tartasz, hogy megütöd a gyereket, még ha az csak egy combra csapás is, akkor mégiscsak kellene módot találni rá, hogy szakemberrel konzultálj, vannak pszichológusok, akik online is rendelnek. Amiket 8-as írt azok is jók + önfejlesztés stb., de attól félek ha eddig nem jutottál el odáig magadtól, hogy ezeket rendbe tedd magadban, akkor nem biztos, hogy lesz benned elég akarat erre, ezért lenne jobb szakembert is bevonni. És ez tipikusan nem pár hét alatt tehető rendbe. 7-essel nem értek egyet, a kiabálás is a bántalmazás egy formája, mindennapos üvöltözés formájában mindenképpen. Egy dologban van igaza: tovább ronthat a helyzeten, ha az anya magára van hagyva, ha az apa nincs képben, akár csak úgy, hogy minden nap 7-19-ig nincs otthon. Ha ez a helyzet próbálj meg bevonni minél több segítséget, akár fizetettet is, mert rossz hozott csomag nélkül is kiborító egy kisgyerek. :(

Az egyik alapvető módszer, amit ehhez ajánlani tudok: önismeret mélyítés. Az segíteni fog idővel ahhoz, hogy javuljon az önkontrollod is. :)

Alapvetően a másik, amit javasolni tudok, az, hogy helyettesítsd a hibás "nevelési" szokásaidat fejlettekre, a gyerekek pszichéjének megértésére épülőekre. :) Ahhoz a különféle gyerekkorosztályokat érdemes jobban megismerned, mégpedig szakkönyvekből.

Szinte évente sokat változik a kicsi gyerekek pszichéje, és a jó hírem az, hogy ha pusztán megtanulod szakkönyvekből, PLUSZ A GYAKORLATBAN meg is figyeled a szakkönyvekből megtanultakat, megértetteket, hogyan működik pszichésen egy baba, hogyan egy 1-2 éves gyermek, hogyan egy 3 éves, hogyan egy 4 éves stb gyermek, akkor még a gyerek egyéniségének nem ismerete ellenére is elég jó szülővé-nevelővé válhat bárki! (Persze hab a tortán, ha elég sokat tudsz, észlelsz a gyerek egyéniségéből is, és lehetőséged van ezt is figyelembe venned.)

A gyermekpszichológiában a fejlődéslélektan a legalapvetőbb a gyerekneveléshez.

De konkrét szerzőket is említhetek, sokuk könyvtárakból ingyen kivehető, még kisvárosi könyvtárakban is szoktak ezek fellelhetőek lenni, bár vizsgaidőszakban nem feltétlen mard példány...:

Bruno Bettelheim: Elég jó szülő.

Dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szakkönyvei. (Kiegészítésképp dr Ranschburg Jenő szakkönvei is jók!)

Mérei - Binét: Gyermeklélektan (Habár ebben néhány vonatkozás még kiforratlan, vagy elavult -lévén az utolsó kiadások tudtommal a 80-as években megálltak-, mégis, tele van gyerekekről szóló megfigyeléses kísérletekkel, amire a gyermekpszichológia elsősorban épül, és a legtöbb vonatkozásban kiváló alapvetés, pedag és pszichó szakokon kötelező alapmű!)