Miért ellenkezik és dacos folyton? Kisfiam 22 hónapos. Néha komolyan próbára teszi a türelmemet. Nagyon szeretem és szerintem ezt ő is tudja, okos és huncut, mosolygós és egyre akaratosabb.

Néha már nem merem elvinni játszótérre vagy fagyizni, mert az ellenkező irányba szalad, minden boltba bemegy, pakolni akar a polcokról, ha nem mennék utána, már az utca másik oldalán lenne, ki akar szaladni az útra, pedig már sokszor megbeszéltük, hogy nem szabad, rá kar ülni idegen felnőtt biciklijére és ha felveszem, hogy akkor most már inkább hazamegyünk, földhöz vágja a szemüvegét, sikít, rám csap és belém harap. Ez ma délután mind megtörtént és én majd elsüllyedtem szégyenemben, az utcán úgy éreztem, mindenki minket néz. Ugyanakkor az unokatesóm ugyanilyen idős kislánya az anyukája néhány méteres körzetében marad, nem kell folyton összetűzésbe keveredni, hogy ne fusson az autók közé, ne menjen be a sörözőbe... Néha már a kicsim hallása is szelektív, mikor rászólok, már rám se figyel, mintha észre sem venné. Hol rontottam el? Már nem bírom előtte titkolni, mennyire bánt ez engem és ettől talán még rosszabb, mintha már időnként vissza is élne a helyzettel.. Most komolyan, mit kellene tennem????