Nem szeretek iskolába járni, mindig egyedül érzem magam, és folyton azt érzem, hogy rólam beszélnek. Mit tehetnék?

Nagyon utálok iskolába járni,de nem csak oda,mondhatnám emberek közzé menni.

Most,hogy már holnap megint menni kell ideges vagyok,tövig rágom az ujjaim,félek.

Egy ember van akivel szoktam lenni,de neki is megvan a társasága én meg úgymond csak egy "kellék"vagyok.

Mindenki feltalálja a helyét,és még eleinte hiába próbáltam barátkozni,kedvesnek tűnni rá jöttem,hogy nem megy.

Ha nevetnek például hangosan,vagy ha egy percre is valakivel összeakad a pillantásom,akár egy osztálytárssal,vagy idegennel mindig úgy érzem,hogy rajtam nevetnek,rólam beszélnek,megvetnek,kinevetnek és ez nagyon rosszul esik.

Mostanság már inkább elfordulok,és jobb is ha nem látom,hogy tényleg rám néznek,vagy nem.

Hiába vagyok egy társaságban egyedül vagyok,és úgy érzem nem vagyok oda való.

Régen is csináltam hülye dolgokat,mert általánosban sem szerettem kifejezetten menni.Például jeges vizet ittam,meg hideg vízbe fürödtem,egy szál bugyiban ültem le a hideg kőre februárban,hogy csak beteg legyek,és ne menjek iskolába.

Ilyen kétszer fordult elő.

Most már nem csinálom,de nagyon jól esne ha nem kéne járnom.

Iskolát nem váltanék,mivel tudom,hogy ott sem lenne jó.Úgy érzem sehol se jó.

Fogadjam el,hogy én egyszerűen nem vagyok barátkozós fajta,és ki kell bírnom egyedül?

Nevetségesnek tűnhetek egy felnőtt szemében amit most leírtam,de nagyon rosszul érzem magam,és remélem,hogy ez később elmúlik.EL fog?

15L