Miért mondják, illetve "tanácsolják" sokan még szülők között is, hogy ne vállalj gyereket, mert elcseszed az életed?

#21: Nyilván nincsenek éles határok. De amikor egy, a tanyavilágban működő kis paraszti gazdaság fennmaradása és úgy általánosan és szó szerint az életbenmaradás azon múlott, hogy születetett-e elég (és megfelelő arányban nemek között megosztott) gyerek, aki felnőve fokozatosan átveszi az idősődők szerepét, akkor nem volt ilyen nyilvánvaló a határ, már mint nem csak gazdasági érdek volt, hanem konkrétan kellett hozzá a helyben legyártott friss populáció, hogy mondjuk februárban már ne kínkeserves fagyhalált haljon az idősebb generáció. Szerintem

#20

Valójában nem is votl jó a példa. Talán a méltóságteljes megöregedés és emberi életkörülmények/életszínvonal biztosítása lenne jobb szó rá.

#20

A 13-as vagyok.

Szerintem a nagyszüleink generációja (1910-1930-as években születettek) az elsők, akik megélték, hogy nincs jelentős gazdasági előnyük a gyerekek születésével.

De amikor ők szültek 1940-1960-as évek, akkor volt a ratkó korszak, akkor nagyon “nyomták”, hogy szülessen több gyerek (nehezítették a fogamzásgátlást, tiltották az abortuszt)

Az első generáció, aki megélte, hogy a szüleinek gazdasági hátránya származott abból, hogy ők voltak, az az 1970-2000-es évekig, akik most nem vállalnak annyi gyereket.

Mi vagyunk az első generáció, aki nagyarányban elképzelhetőnek tartja, hogy idősek otthonába költözik és idegenek viselik gondját idős korában. Akik “biztosan tudják”, hogy lesz elég pénzük nyugdíjas korukra. Akiket úgy neveltek, hogy mi voltunk a “legfontosabbak”, nem volt háború, tudták, hogy fel fogunk nőni, mert alacsony lett a gyerekhalandóság.

A #11-es vagyok.

Elgondolkodtam azon a kérdésen, amit felvetettetek, hogy milyen érvek szólnak a gyerekvállalás mellett (személyes vágyálom, gazdasági érdek). Hát gazdasági érdek biztos nem. Nagyon sokba kerül egy gyerek felnevelése, gondolom, ezzel egyetértünk. Inkább személyes vágy, igen. De miért vágyik az ember gyermekre? Talán mert a legtöbben érezzük, hogy a másokért való élet sokkal több értelmet és örömöt ad az életünknek, mint ha csak önmagunknak élünk. Én boldog házasságban élek, nekünk jól eltelt volna az elmúlt 20 évünk kettesben is. De sokkal több értéket, örömöt, szépséget kapott így, hogy nem csak magunknek és egymásnak, hanem elsősorban a gyerekeknek éltünk. Egy nagyszerű kaland volt. Érdemes volt az életnek ezt az ajándékát is megtapasztalni, hogy szülővé válhat az ember. Más emberré is tesz. A másokért való élet sokkal tartalmasabb. De ez az én privát tapasztalatom.