Amikor semmi sem jó a dackorszakosnak, akkor mit csináltok?

Hát tényleg fárasztó, de gondolj arra, hogy a saját kis fejlődőben lévő agya szórakozik vele. Én próbálom szavakba önteni, amit érez "nehéz dönteni, folyton meggondolod magad", igazából a lényeg hogy nyugodt hangon beszélek hozzá, hátha könnyebben megnyugszik.

Bármennyire is idegesít, magát a döntésképtelenséget igyekszem nem rosszaságnak tekinteni, hiszen ez egy tanulási, fejlődési folyamat.

Ilyen amit írsz, nem igazán van. Egy részt amiket írtál, nem dac. Nem dac, hogy nagyon akarsz valamit, és ahogy megtörténik, a folyamat közben 2 másodperc alatt teljesen mást akarsz. Ahogy az sem, hogy baba lévén, csak sírást ismersz, mint "legyen változás" vágyadat kifejezni. Ez nem dac.

Én nem vettem észre semmi dac korszakot a gyermekemnél. Amikor ilyesmihez hasonló dolog volt, akkor változott a terv. Engem nagyon kevés dolog zavar és szeretek adni, könnyen változtatok tervet, mert a fő terv a szeretteim öröme. Amikor gyermekemmel ez volt, csak az lett, amit akart.

Viszont!, ha te tökéletes-szerű ellentéteket tapasztalsz, akkor valamit nem látsz a gyermekedben. Én mindig éreztem, hogy ez az ellentét, nem teljes ellentéte annak, amit az előbb akart.

Ha pl 10szer le-föl raknád, és mindig az ellentétét mutatja, akkor valami kimarad. Valamit nem látsz, nem figyelsz rá eléggé, vagy nem vagy képes látni benne. De ez abból is látszódhat, hogy ahogy teljesíted, amit akar, egyre rosszabbul van, ezzel is akaratlanul jelezve, hogy nem azt teljesíted, amit valóban akar. Próbáld kommunikációra nevelni, amennyire lehet, a figyelmét felkelteni, amikor úgy kommunikálsz vele, amivel jelzed, hogy fontos, hogy érthető legyen ő számodra, amennyire csak képes, hogy te azáltal teljesíthesd, amit szeretne.

Innen meg, amit csinálsz, próbálkozol, és hajrá. De amikor mást és mást akar, azt javaslom, csak csináld, nem biztos, hogy félre lőttél az előbb, csak már mást akar. Volt, hogy elmentem a lányommal játszótérre, illetve eredetileg boltba mentünk.., a lényeg, hogy 3 óráig nem voltunk otthon, és se boltban, sem játszótéren nem voltunk, de legalább másfél órát volt a kezemben, miközben a rollere is vagy mi az, nálam volt, meg persze táska neki cuccok miatt, és mert boltba indultunk. Ez a móka része. Ez csak a mindegy, a lényeg az együtt.

Javaslom próbálj kirakni egy kamerát valahova és visszanézni utólag az aktuális nagyobb dolgokat aznap. Sokat lehet belőle tanulni, hogy mit is akart a gyermeked, és mit láttál te, mert ott minden figyelmed az elemzésre megy el, nem vagy aktívan a helyzetben, ahol meg kell oldj egy problémát úgy, hogy közben a gyermeked hangulatára is figyelsz.

Utolsó: " én nem vettem észre semmit dackorszakot a gyermekemnél "

Akkor szerencsés vagy, tedd össze a két kezed és egy percig se gondold hogy ez amiatt van mert te mindent tökéletesen csináltál. Örülj hogy a te gyereked ilyen habitusú...

Nekem 3 gyerekem van, ebből 2 elég könnyen kezelhető volt, 1 pedig nagyon nehéz eset, sokkal makacsabb, akaratosabb, de talpraesettebb is mint a másik 2. Érdekes, mert mind a 3-at ugyanúgy neveltem.... Ez bizonyítja legjobban, hogy a személyiségük nem a szülőn múlik. A viselkedésüket nyilván lehet finomítani... de mint mondtam, én megtapasztaltam azt is milyen a könnyebb és milyen a "nehezebb" gyerekkel. Nem is osztogatok tanácsokat senkinek, mert nem tudom a másik min megy keresztül, milyen a gyereke. Ezt igazán csak az anya tudja.

Csak engem mindig szörnyen felbosszant, amikor valakinek van egy valószínű "könnyű eset" gyereke és másokat okít hogy ők mit rontottak el.... ne haragudj de ilyenkor azt kívánom, tapasztald meg egyszer az életben te is azt, hogy milyen, amikor van egy nagyon nagyon talpraesett, határozott gyereked, akit nem biztos h tudsz a pszichológiai nagykönyv vagy "kötődő nevelés" meg anyámkínja "hogyan legyél szuper anya - tankönyvek " alapján nevelni . Máris kétszer meg fogod gondolni, ítélkezel-e mások felett.