Ha más is van a gyerekkel, nem csak az anyja, az miért lepasszolás?

Mindig úgy gondoltam, hogy ki kell használni azt az időt, amíg a gyerekek kicsik, hogy magunknak szültem őket, hogy minél kevesebb támogatással meg kell mindent oldani, hogy ne okozzunk másnak tehert csak azért, mert mi gyereket vállaltunk stbstb. Ennek megfelelően egyik gyerekem sem járt bölcsibe.

Amíg nem lettek mindannyian ovisok és mentem vissza dolgozni, fel sem fogtam, hogy mennyire leterheltük magunkat teljesen saját döntésből. A férjemmel teljesen kimerültünk mentálisan (ez is csak később derült ki), azt hittük, ennek ilyennek kell lennie és túl kell élni az összes korszakot.

Szóval én már azt is megértem, ha valaki beadja pár órára a gyerekét magánbölcsibe, rábízza nagyszülőre, babysitterre, pedig nem dolgozik, mert kell a saját idő.

Hiába dolgozom, sokkkkkkal több türelmem van a gyerekeimhez, mint a gyes utolsó pár hónapjában.

Én mindenkit bátorítok a "lepasszolásra", HA ez a családban mindenkinek a javát szolgálja.

Szerintem is csak manapság trendi beledögleni az anyaságba.

Nagymamám 1960-as években lazán bölcsibe adta a pár hónapos babát, mert ilyen volt az élet.

Ma meg ha beadod anyukádnak a gyereket míg mondjuk más dolgod van, már lepasszolás. Nem értem én sem.

Egy csomó nagymama meg arról panaszkodik, hogy alig látja az unokát. Lehet, hogy megvan a kereslet-kínálat is, csak ciki a mai anyukàknak élni a lehetőséggel?

Nekem nem az mondjuk, tojom le ki mit gondol.

6, a nagymamád nem jó dolgában vágta be a gyerekét és ha volt szíve, rendesen meg is szenvedte.

A lepasszolás az én szótáramban azt jelenti, hogy nincs más dolga (munka...), mégis másra bízza.

Az apjára bízni a gyereket viszont nem lepasszolás, hanem munkamegosztás.

De miért gondolod, hogy csak apha-anyja van a gyereknek?

Tök önzők amúgy a mai szülők azt látom. Full kisajátítják a gyereket aztán meg mártírkodnak, hogy így nehéz meg úgy. Meg dicsőségnek számít ha valaki soha nem pihen. Hàt az ő baja... szenvedő SzűzMáriák országa vagyunk.