Nem lettem jó anya, mit tegyek?
5 éves lányom van, akartam is meg nem is gyereket, a férjem akart nagyon. A terhesség nem volt rossz, sajnos csm. lett az nagyon megviselt lelkileg, én mar ott sem éreztem nagy rózsaszín ködöt, aztán a kisbabás időszakban is elevickéltem csak vele, 2.5 evesen ment bölcsibe én meg dolgozni. Egyszerűen nem vagyok oda a gyerekekért, nem bírok vele sem jól foglalkozni. Nem szeretem a koszolást, nem szeretem a játszóterezést, a nyafogást se bírom. Ne játszok vele soha. Bevonom dolgokba pl sütés főzés, kertimunka, vagy akarmi de nem játszok vele. Már 5 évesen a fejemre is olvassa, már sokszor rámrivallt hogy sosem játszol velem meg ilyesmiket.. és tudom igaza van. Plusz mindig rászólok hogy tartson rendet, papucsot tegye helyre, szemetet vigye ki, ezt csinálja azt csinálja, sajnos átvette ő is kicsit ezt a parancsoló stílust tőlem. Meg nagyon felmegy a vérnyomásom ha indulunk valahova es valami nincs meg, kapkodás van, ezt is átvette, ha pl nem találja a plüssét vagy valami már ő is azonnal begurul.
Az apja nagyon szereti, rengeteget foglalkozik vele, legalább ő, sokszor mondja is hogy apa legalább játszik velem.
De amúgy meg engem is szeret, nem vagyok vele mindig undok, amúgy megteszek érte mindent, ápolom, tisztán tartom, megveszek neki mindent, ha beteg ápolom, szeretem én is de egyszerűen nem tudok vele foglalkozni.
Nem hittem hogy ilyen leszek..
Hogy változtassak ezen?
Szerintem is jo vagy. A rossz anyasag nem itt kezdodik, ha tudnad mennyi szulo uti veri, ehezteti, ordibal a gyerekkel.
En sem nagyon jatszok az enyemmel, nem szeretek, nem birom ravenni magam. Mar iskolas, es jo a kapcsolatunk ettol fuggetlenul.
Nem vagy rossz anya. Még csak nem is vagy "nem jó" anya.
Nekem kicsi a gyerekem még, de én is nehezen játszok vele és nincs hozzá annyi türelmem, mint amennyit szeretnék. Azért igyekszem, nyilván.
Ha nagyobb lesz, szeretném bevezetni a közös családi társasozást, mert a társasjáték pl. olyasmi amit magam is szeretek művelni. Esetleg keress legalább egy olyan szórakoztató programot, amit te is élvezel és tudsz vele közösen csinálni akár csak heti rendszerességgel. Kirándulás, társasjáték, kreatívkodás, vagy akár csak egy fagyi/süti + beszélgetés.
Az, hogy hamar felkapod a vizet, túl parancsolgató a stílusod - ezeken tudsz változtatni, ha szeretnél. Akár pszichológus segítségével is.
Nekem még kisebb a fiam jóval(másfél éves)de a játszanom vele kimerül abban,hogy elguritom neki a kisautót
Persze beszélek neki,tanithatom,de van,hogy hagyom a játékai között játszani.Nem vagyok képes leülni hozzá.nem tudom miért,szeretem imadom az életemet adnám érte de van amikor a hátam közepére sem kívánom az egészet
Van még egy lányom is,ő 10 éves lesz,és hasonlóan begurulok amikor indulunk el,de még szöszmötöl perceket én meg már várom az ajtóban.vagy amikor a papucsot,ruháit szanaszét hagyja.no akkor fel tudnék robbanni
Szerintem a legjobb lenne, ha egy pszichológussal beszélgetnél erről. Olyan vagy, amilyen vagy, a közös főzés is ugyanúgy élmény egy gyereknek, mintha építőkockáznátok. De el kell fogadnod magad, és ebben segíthet a szakember. Ha nem nyom a(z alaptalan) bűntudat, akkor lehet, hogy simán ráveszed magad heti fél óra babaházazásra a lányod kedvéért, akit szeretsz és fontos neked.
A másik a kommunikációs stílus. Írod, hogy ezen a téren nem vagy elégedett magaddal és már a lányodon is látod visszatükröződni a viselkedésed. Ebben is segít a szakember, hiszen ha jól értem, te magad is változni skarsz.
Nem rémlik annyira hogy a szüleim annyit játszottak volna velem.
Viszont a nagymamám igen. Gyerek társasokat vett, malmoztunk stb…
Inkább a nagymamàk a játszósok, mese olvasók.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!