Tényleg az a normális mostanában, ha a gyerek egésznap tolja a telefont meg a tv-t?

1-es vagyok.

Gondoltam, hogy le leszek pontozva. Az én gyerekeim már nagyobbak, de soha nem néztek mesét evés közben, rengeteget meséltem nekik könyvből, naponta több órát rohangáltak a levegőn, szóval nem érzem magam megszólítva a kérdés kapcsán.

Csak nagyon zavar ez az ítélkezés. Odáig oké, hogy mindenki jó anya akar lenni, de nagyon szomorú, hogy sokan ezt csak úgy hiszik el magukról, ha bebizonyítják, hogy a másik rosszabb anya, mint ők. Én jó anya vagyok, mert a gyerekem nem eszik cukrot és nem néz képernyőt, a másik meg szar, mert az övé csinálja mindkettőt. Mintha ilyen egyszerű lenne.

Néhány éve elkezdtem járni egy női körbe. Ez elvileg egy támogató csoport, ahol vezetten lehet megélni a nőiességet és az anyaságot. (Bár nem volt feltétel, mindenkinek volt gyereke.) Néhány alkalom után, már semmi másról nem volt szó, csak hogy kinek a környezetében ki mennyire hülye, és milyen vacakul neveli a gyerekét. Nagyon kiábrándító volt.

Olyan jó lenne, ha anyaként, nőként nem azt tanítanánk a gyerekeinknek, hogy hogyan szólja meg a másikat, és hogy csak akkor tartsa magát valamire, ha a másik rosszabbul csinálja. Persze, vannak szélsőséges esetek, drogos, szélsőségesen elhanyagoló, bántalmazó szülők, de ne azon kelljem már aggódni, hogy mi lesz a gyerekünkkel, ha olyanokkal kerül egy óvodai csoportba, akik több Bogyóbabócát nézhetnek, mint ők. Ennyi tolerancia egymás felé bele kellene hogy férjen.

Lehet ezt normálisan is csinálni. Tesóm ovis gyerekei se néznek egyetlen perc képenyőt sem, de még soha nem hallottam, hogy megszóltak volna valakit, amiért az övé meg nézni. Náluk nem szokás, másoknál igen, nem vagyunk egyformák.

Nekünk "könnyű " dolgunk volt,mert a lányomat a fejlődésneurológus eltiltotta 3 éves koráig a képernyőtől,mert autista. Mindtől. Szóval nem kapott és kész.

Ma már 7.5 éves, néha színezhet a telefonomon,vagy szókirakózhat, vagy együtt Duolingózunk angolul. Tv-t is nézhet.

De ezek minimálisak a napjaiban. Rajzol,alkot, játszik, rollerezik, stb.

Nem határozza meg a napját a képernyő ma sem.

Megmondod nekik, hogy itt nincs tévé. Nehogy már egy óvodás ezt ne értse meg.

Ha meg ennyire kivagy, íratsd Waldorfba. Ott elvileg senki sem tévézik, és mindenki egyet fog veled abban érteni, hogy a pokolba vezető út Bogyóval és Babócával van kikövezve. És akkor attól sem kell félned, hogy milyen rettenetes gyerekekkel kell a sajátodnak egy levegőt szívnia.

Igen, megy át. Mindenki hülye, csak te nem.

Ez a hozzáállás sokkal rosszabb a gyereknek, mint a mese. Amit egyébként saját bevallásod szerint a tied is néz, csodálkozom, hogy eddig nem estek neked a zéróképernyős anyukák.

Egyébként a cumit meg a 4 évesen pelenkás gyerekeket is éppúgy el lehet habzó szájjal ítélni.

Az a baj, hogy ez a téma, szerintem indokolatlan indulatokat gerjeszt. Szerintem te nem ítélkezve, támadóan írtad ki a kérdést, mégis némelyek egyből leírtak téged egy olyan embernek. Kérdezem ezeket az anyukákat, mi a gondjuk? Miért kell olyat látni a kérdésbe, ami nincs?

Senkit nem szaranyázott a kérdező. Itt konkrétan a kütyük gyerekekre való hatását fejtegette. Az, hogy ebből azt a képzettársítást vontátok le, hogy a kütyüt adó anya = szaranya, akkor magatokban kell keresni ennek okát. Ezek szerint valahol mélyen ti magatok nem érzitek ezt helyesnek, de mégis a legjobb védekezés a támadás.

"Tényleg félek,hogy a gyerekem milyen gyerekek között nő"

Ez konkrétan egy nagyon ítélkező megjegyzés szerintem. Mintha félni kellene azoktól a gyerekektől, akik mesét néznek.