Ennek mi lesz a következménye? Szeretni fog egyáltalán az 5 éves lányom?

Kérdező, rákérdeztél az akaratos gyermekekre is. Rájuk is vonatkozik, amit itt írtam neked:

szept. 11. 21:41 .

Türelem, kitartást a módszerek alkalmazásához, és az ott írt módszerek meghozzák hatásukat, habár több más nevelési tényezőről is tisztában kell lenni és alkalmazni (más tényezőkön is múlik a nevelés siekressége), valamint a szülő egy minta a gyermeknek, tehát saját magát is kell folyamatában nevelje a szülő!

Az akaratossághoz bár adott temperamentum is hozzájárulhat, azonban a hibás nevelés is fokozhatja.

Akaratosság esélyesen fokozódhat / megjelenhet azáltal is (ez az egyik kiváltó tényező), ha a nevelés nem az optimus mentén zajlik, pl ha vagy túl szoros "kötelékben" nevel a szülő (túl szigorú, túl sok, vagy túl merev korlátokat szab), vagy ha nem elég következetesen a szülő a gyerekkel, ha nem szab elgegendő számú, vagy elégséges szintű határt.

Ha a szept. 11. 21:41 -nél írt módszereimet alkalmazod, ez esetben sem egyik napról a másikra lesz meg a hatása, hanem ez egy folyamat. hétről hétre javulás állhat be, ha jól alkalmazod, bár nyilván váratlan tényezők bármilyen folyamatot megnehezítenek. Azaz szükséges, de önmagában nem teljesen elégséges alkalmaznod, amit írtam, hiszen a nevelés egy tudomány, és ráérzés is ("művészet"), tehát összetett dolog. Sajnos sok szülő nem is vágyik érteni a nevelés alapjait, hanem pusztán idomítani próbálja gyerekét, mint az állatokat szokták. Pedig annak semmi közel a neveléshez. Arróól meg fogalmam sincs, te, kérdező, hogyan neveled a gyemreked, ezért nyilván téged NEM minősítelek, pusztán csak írok meglátásaimról, tapasztalataimról, a kérdésedre.

Az meg, hogy a gyermek adott esetben dacol, vagy "durcizik" egy adott nevelési módszerre reagálva, az nem jelenti, azt, hogy megutálja a szülőt, csupán annyit, hogy nem tetszik neki, amit csinálsz. Nem is muszáj, hogy tetszen a gyereknek a nevelési módszer, amennyiben a módszer valójában a gyemek érdekeit támogatja hosszútávon. Egy pirula is lehet keserű, de ha valóban gyógyít, akkor átmenetileg hadd legyen keserű.

Arra is ügyelj: 3 éves kortól a gyerekeknek lehet és kell is magyarázni arról, miért szabtál határt adott esetben (olykor az ő véleménye is kikérhető erről), és nem lehordani kell, csupán határozottnak lenni (általában NEM erélyesnek, hanem higgadtan határozottnak, következetesnek), mert A MEGÉRTETÉS a cél, és nem a megfélemlítés. Tömören, lényegretörően magyarázz gyermeknek.

Továbbá, én amikor tiltok, szintem mindig jelzem a gyermeknek, mi MÁST szabad tennie, mert ez jelenti az egyensúlyt: van, amit szabad és van, ami tilos. Éreznie kell, van szabad út és, és hogy melyek azok. ("Ezt nem szabad, azonban csináhatod most azt, hogy... Tudom, hogy okos és aranyos vagy igazából, és megérted.")

Egyensúlyra, helyes arányokra, mértékre, és értelmes kompromisszumokra is szükség van tehát a nevelésben.