Ennek mi lesz a következménye? Szeretni fog egyáltalán az 5 éves lányom?

Eszerint elváltatok?

A válás önmagában trauma a kislánynak és utána ezek a viselkedések utalhatnak arra, hogy lelkileg össze van zavarodva. Ami nem azt jelenti, hogy engedni kéne, hogy dobáljon, köpködjön, parancsolgasson. De elképzelhető, hogy pszichológushoz el kéne vele menni, hogy segítsen neki feldolgozni a válásotokat.

Akkor ezek a mondataid hogyan értendőek?

"...nálam leszokott ezekről..."

"Az anyjánál meg a nagyanyjánál mef meri ezeket csinálni..."

Nálad <-> anyjánál.

Kérdező, a nevelés sok tényezős, azaz több tényező együttesén múlik, mi a hatásod a lányodra.

A határozott következetesség önmagában teljesen rendben van, sőt, szükséges, akár már egy másfél éves baba esetén is.

Téged nem ismerlek, a nevelési attitűdöd se, más infóm meg nincs rólatok.

Ezért felsorolok néhány tényezőt, hogyan viszonyulok kisgyermekekhez. (Persze ez csak egy vázlat, de talán irányadó.)

Amikor következetesen és határozótan jeézem a kisgyermeknek, hogy ezt, vagy azt nem szabad, mindig hozzáteszem, mi mást szabad neki tenni, és hogy olyan esetben ő okos. Nem "bezzeg"-ezve, hogy "bezzeg máskor milyen jól csinálod ezt/azt", hanem bíztatva, mégpedig higgadtan, konkrétumokat említve PERCEKKEL EZELŐTTRŐL (azért, mert az időérzéke még a 6 éveseknek is labilis, pláne a még kisebbek esetén) :

"A dobálózásodnak nem örülök, annak örülök, amikor az előbb szépen összepakoltál, látod, olyankor látom, hogy igazából milyen aranyos és ügyes is tudsz lenni. :) De a dobálózásodnak nem örülök. Ha összeszeded, amit most eldobtál, megint örülni fogok neked."

A lényeg, véletlen se megfélemlítve, idomítva. Mert nem pusztán az a cél, hogy mellőze a gyerek a nem kívánt cselekvést, hanem A BELÁTÁSA, és hogy NE féljen tőled.

Emiatt még egy fontos dolgot szoktam tenni. Amikor elmondom a gyereknek, ezt/azt nem szabad, bmegbeszéljük: MIÉRT nem szabad! Ha van rá idő, először megkérdezem őt:

"Szerinted MIÉRT nem örülök ennek, miért rossz dolog, amit tettél? Ha érted, hogy miért, és megpróbálod ezután máshogyan csinálni, örülni fogok, mert okos dolog értened."

Meghallgatom a véleményét, mejd hozzáteszem, ehhez képest és hogyan létom, MIÉRT nem jó, amit tett ÉS MIÉRT JÓ AZ , HOGY .... [és itt konkrétan kifejtem, mi volna ahelyett a jó megoldás, a jó cselekedet].

Ha nincs elég idő, akkor nem kérem a véleményét, csak elmagyarázom neki, mit látom ezt rossznak, amazt meg jó tettnek, kihangsúlyozva: tudom, hogy ő okos és megérti, és próbálja legközelebb okosan csinálni.

Építeni kell az önbizálamát - jó irányban! Nem pusztán fegyelmezni.

Lehet h így jársz el, kérdező, fogalmam sincs, hiszen nem ismerlek. Mindenesetre megfogalmaztam, lényegében és hogyan szoktam eljárni hasonló helyzetben.