Anyukák, ha betegek vagytok hogy látjátok el a gyereket?

Otthon marad a férjem.

Én csak akkor dőlök ki, ha már nagyon végem van, szerencsére ritkán van ilyen, és akkor nagyon rosszul vagyok. Ő sem lenne nyugodt, hogy egyedül vagyok otthon

Jártam. Elkaptam én is meg a még szoptatott 1 éves lányom is a hányás-hasmenést. Bekerült(ünk) a gyerekosztályra a kórházba.

Egy élmény volt...a kiszáradástól majd szét robbant a fejem,úgy fájt. Olyan hulla sápadt voltam,hogy a nővér megkérdezte,hogy el tudom-e látni a gyereket.

Nekem is infúzió kellett volna, de a gyerekosztályon én nem kaptam.

Nagyon nehéz napok voltak.

Egy 4 évessel már gyerekjáték. Kisebbem akkora, teljesen jól megérti még azt is, ha csak "nincs kedvem" játszani (mert mondjuk meginnám a kávémat, egyébként rengeteget játszunj). Ha beteg vagyok, akkor abszolút megértő, játszik mellettem, "olvas" nekem, a tévé nálunk nem téma.

Amikor kicsik és még magatehetetlenek voltak... na akkor nem volt buli beteg lenni.

Kín keservesen.

Öklendeztem mikor kevertem a tápszert, meg görnyedve pelenkáztam stb.

Legjobb mikor a wc-n szenvedtem, ő meg akkor sírt fel. Hát ez ilyen.

4 evesen mar okossak, megertik.

Egyedulallo anya vagyok, csalad nelkul, ketszer kaptam el hanyos hasmenest egyszer 1 , majd 1,5 eves koraban.

Tuleltem, ennyi, mi mast tehettem volna ?