Milyen tanáccsal látjátok el a gyereket ha valaki piszkálja az iskolában?

Sajnos ha piszkálják hiába tesz bármit is véleményem szerint. Engem is

piszkálták visszahúzódó voltam. Otthon sem mondtam el. Az osztályban senki nem állt mellém. 😕 ez volt nyolcadikba,aztán középsuliba megint kezdődött minden előröl. Az első év még jó volt,lettek barátaim aztán az egyik csajszi elment másik suliba,a másik csaj meg tojt a fejemre. Mással barátkozott. Engem megint elkezdtek piszkálni. Fél évig tűrtem aztán másik suliba mentem át. Egy sokkal jobb osztályba kerültem. És.végre nem piszkált senki

Vágjon vissza, ne féljen, ne hagyja magát, ha durvul a helyzet szóljon a tanárnak.Ha ezek után sincs változás, bemegyek én és elbeszélgetek a piszkálódóval a tanár jelenlétében.

Szerencsére a gyerekem nagyon talpraesett, másokat is megvéd ha úgy van.

12 éves, hetedikes lány.Két hete voltam bent helyretenni 3 fiút mert rugdosták.Azóta csend van.

Ha neki nem sikerül és a tanárnak sem, én rendet teszek, nem fogom egy-két hülyegyerek miatt másik suliba vinni.

Nem vagyok problémás szülő, de ha a gyerekem bántják azt nem hagyom annyiban és nem hagyom magára vele.

Nekünk is az volt a módszerünk eleinte, hogy menjen arrébb, „lépjen ki a helyzetből”, kerülje az agresszív gyerekeket, és ha kell, szóljon az óvónőnek/tanítónőnek. Egészen első osztályig ez működött is, de ott valahogy rosszul kommunikálták az „árulkodás” fogalmát, mert azt mesélte, hiába ment oda, hogy bántották, a tanítónő annyit mondott, „ne árulkodj, oldd meg!” Nekünk is azt mondták, hogy ez a gyerekek ügye, ők nem látják (és érződött, nem is érdekli őket) az ilyen dolgokat. Miután más szülőtársakkal is beszéltem (két agresszív gyerek volt, érdekes módon az ő szüleiket sosem láttuk az iskolában), akik hasonlókat tapasztaltak, eljött az a pillanat, mikor azt mondtam a gyereknek, hogy bár az agressziót nem pártoljuk továbbra sem, amennyiben megüti a gyerek megint, üssön vissza. (Ez a két kissrác olyasmikkel szórakozott, hogy a folyosón hátbarúgta a többit meg hasonlók.)

Nos, a következő alkalommal meg is tette a gyerekem ezt, leteperte a földre a másikat, rátérdelt, és közölte vele, hogy ilyet többet vele nem csinálhat.

És „érdekes módon” őt békén is hagyták ezután… Sőt, ha látta, hogy valaki mást bántanak, elég volt, ha ő odament, és abbahagyták azt is. Számára elég nagy történés volt ez egyébként, évek múltán is felemlegette a „földre teperést”, és azt, hogy mennyire meglepte, valójában ezek a verekedős gyerekek milyen gyávák.

Persze ez az egész megoldás nyilván annak is köszönhető, hogy ő elég nagy termetű (tehát volt ereje visszavágni), másrészt nem volt periférián egyébként az osztályban, voltak barátai, és általában mindenkinek jó viszonyban volt.

5. vagyok megint.

Teljesen egyetértek veletek, nem pártolom az erőszakot én sem, és mondhatjuk úgy is, hogy a gyereket önvédelemre biztattam. Bár egy olyan esetben, mikor az osztálytárs minden előzmény nélkül, elsétálva melletted arcba csap, nehéz konkrétan „védekezni”. :)

És igen, az agresszivitás csak tünet, itt is kiderült, hogy az egyik kissráccal nem igazán foglalkoznak otthon, a másik pedig ADHD-s (és már az oviban is osztotta a népet), de a szülők nem akarták diagnosztizáltatni vagy kezeltetni… szomorú ez nagyon, és beszélgettem a gyerekkel erről, de azért van egy határ, a verést akkor is abba kell hagyatni a másikkal, azt hiszem, kicsit erős lenne, ha azt mondanám a gyerekemnek, hogy nyújtsa oda a másik orcáját is (szó szerint), mert szegény Benőkének nehéz a sorsa.

Legjobb lenne, ha a pedagógus meg tudná oldani. Ha a lányod nem mer szólni, neked kell. Ő az, aki esetleg össze tud hozni egy találkozót a másik szülővel. Ha minden oldalról van nyitottság, megoldható a probléma. Ha a zaklató, bántalmazó gyerekkel is sikerül úgy elbeszélgetni, hogy úgymond hagytok neki egy menekülési útvonalat a változtatás irányába, sikerülhet. Ha viszont bármely oldalról falakba ütköztök, akkor egyrészt a lányodnak kell megvédenie magát, nyilván szóban, másrészt ha komolyabb lelki zaklatásról van szó, akkor tovább menni a panasszal az igazgató / fenntartó felé. A zaklatást nagyon komolyan kell venniük az intézményeknek!

Mit mondjon a lányod? Érdemes eljátszani vele a szituációkat, begyakorolni pár olyan választ, amit te helyesnek tartasz (ne visszatámadás legyen, tehát ne személyeskedés, hanem szembesítés a helytelen viselkedésével, illetve a szituáció lezárása.) Az is fontos, és nagy segítség, ha a lányodnak vannak barátai, akik mellé állnak. A másik, amit viszont mindannyiunknak meg kellene tanítani a saját gyerekünknek, hogy ne hagyják azt, hogy az erősebbek zaklassák a perifériára szorult osztálytársakat. (Én így tettem, és sokszor volt, hogy a lányom, akinek jó pozíciója van az osztályban, kiállt a perifériára szorított osztálytárs mellett, pl. amikor valaki elutasította, hogy a párja legyen, ő odament hozzá és megfogta a kezét, hogy majd ő lesz a párja.)