Amelyik kisgyerek rug, csap, marakodik, fejel, annal valami problema van, vagy a szulok mem szabnak neki hatarokat?

Pl az enyém azért "rúg, csap, marakodik", mert autista. Már túl vagyok azon,hogy érdekeljen,ki látja,és ki nem. Ha nem fogom le finoman,de határozottan,még jobban ver. Merne valaki beszólni...Jöhetne egy hétre hozzánk tanulmányi kirándulásra. Meghallgatnám utána is a véleményét.

Lehet az 5-öst lepontozni,de igaza van. Nem a kötődő nevelésben,hanem picit a szülők felé kerekedtek a gyerekek. Régen is voltak amúgy ilyenek,de most rengeteg. Felnőttek,akik régen gyerekek voltak és viszik tovább ezt. Egyébként én sem ütöttem soha meg a gyerekem,nem is fogom. Viszont anyától egyszer az életben kaptam pofont,de az kellett. A kérése ellenére elvittem a kisöcsém titokban és veszélyeztettem is,akkor én nem láttam annak,most visszagondolva az volt. Nem tudta hol vagyunk,későn értem haza. A hideg kiráz,hogy tiniként ennyi eszem volt aznap. Akkor hazaértünk és bizony akkora pofont kaptam. Totál igaza volt,ez volt a kijózanítás nekem ott,hogy basszus baj is történhetett volna,felelőtlen voltam. Soha többet nem csináltam,és nem a pofon fájt,hanem hogy igaza van. Egyébként ezenkívül soha nem bántottak,de voltak határok. Vendégségbe nem pakoltam ki a hűtőt pofátlanul,nem vertem le a vázát,nem kapcsolgattam a villanykapcsolót fel alá,nem romboltam. Soha nem rugdostam anyát. De nem is könyörögtek,hanem szóltak egyszer és kész. Következetesek voltak. Ha rossz jegyet kaptam,nem a tanárhoz rohangáltak be mint manapság. Igen is meg kellett tanulnom akkor. Ha nem értem haza a megbeszélt időpontra,akkor másnaptól sehova nem mehettem. Titokba suli időbe neteztem éjszaka,pedig már szóltak egyszer,figyelmeztetett,de azért is csináltam,fogták kihúzták az egészet,holnaptól pedig nem volt. Állatot nem bántottunk soha. Elég hamar megtanultam,hogy nem hazudok,baromkodok,de tesóm is. Mellette belementek bármibe,lehetett velük bármiről beszélni őszintén. Amúgy csak szimplán olyan határozottan szóltak,hogy valahogy nem mertünk máshogy,tiszteltük őket. Ennek ellenére a gyerekkori barátnőim,akiknél ment a könyörgés,átjöttek és széttörték a tárgyakat(egyszer a faliórát is leverték,pedig emlék volt),ütötték a macskát,a teknőst tologatta mint a kisautót az 5 éves..az anyja meg röhögött,jött pofátlanul,hogy ő látott a fiókba egy nasit és megenné,holott el volt téve,senki nem kínálta,rugdosta az anyját még 6 évesen is,tiniként kilógott az ablakon,hamisított aláírást piercinghez,füvezett dohányzott 12 évesen és társai,16 évesen abortusz. Ő volt az egyik akinek könyörögtek,hogy de nemár. Őket 30+ is ismerem most,gyerekük van,de ugyanez megy. Tv,videó neveli fel őket,röhög a baromságokon. És ez így generációkon vándorol.

14! A 11es, 13as és 15ös válaszoló vagyok.

12# vagyok. 13#-as Igen,de azt írod autista,azért ott másabb a felállás,a nevelés. Nem értek hozzá,ezért hülyeséget se szeretnék írni,de nyilván ilyenkor más gyakorlatban az egész.

17! A 15-ös válaszomat egészséges gyerekre vetítve írtam meg. A lányomnál is nagyjából így működne,azzal a kivétellel,hogy őt nem lehet beküldeni a szobájába. Még eddig sose ment be,inkább megragadja a ruhámat vagy a kezemet és keservesen sírni kezd. Vagy nekem jön. Vagy becsapja az ajtót rám. Vagy épp milyen kedve van.

14-és vagyok: Nekem nem autista a gyerekem. Arra vagyok kíváncsi, hogy ki hogy oldja meg? Mit mondasz, csinálsz a gyerekkel? Mi szerinted a gyerek reakciója?