Szerintetek ez autizmus enyhe formája lehet vagy csak simán okos?

10es rosszindulatú. 7es vagyok, igen a gyerek okosabb a kortársainál azok alapján, amiket mondtál. Mivel van, hogy hibázik, ezért nem zseni, de olyan 130 körüli iqja simán van, és irtó szerencsések vagytok az érdeklődésével. A dinónevek sima "halandzsaismétléses" képesség, jó nyelvérzékkel születetteknek simán megy többszótagú értelmetlen kifejezéseket hallás után visszamondani, de ugye önmagában a jó nyelvi képesség nem jelez magas iqt.

Az óra nagyon elvont, ez klassz, ha tudja, nyilván a nagyszámos művelet is, biztos jó a gyerek memóriája is. Ettől nem autista, csak értelmes. Töltsetek le kihívást jelentő játékokat, amivel kibontakoztathatja a tudását, ha közlekedés érdekli és logikából is jó, vannak a "parkolós" smartgames, rengeteg hasonló app is van, nyugodtan rá lehet szabadítani logikai játékokra, örülni kell neki, az értelem kincs(több más érték is az, de nekik most ebből jutott, nyugodtan örülhetnek neki, elmondani pedig nem felvágás, ezt a butábbak, irigyek szokták gondolni).

Bontakozzon ki a gyerek nyugodtan érdeklődése mentén, ehhez pedig megfelelő kihívást jelentő környezetet kell kialakítani számár. Van hasonló auti ismerősünk, aki csak magánban volt, de nem veszik észre máshol, ő ezek mellé jó dühös is tudott lenni, ha valami nem tetsző dolog történt, elég hangos volt, meg icurkapicurkát fura, de nem annyira, hogy bárkinek feltűnne annyira, hogy szakszolgálathoz küldje. Ő a város térképét megjegyezte, pedig nem járt mindenütt, és bármelyik pontból eljutott bárhova ledarálva az utat 5 évesen, és mindig hibátlanul számolt. Mondjuk ő zseni, de ha nálatok csak kicsit okosabb, mint az átlag, már az is bőven jó. És nem, nem nektek akar megfelelni, bár úgy lenne, akkor a szobája is rendben lenne. Egyszerűen ez érdekli, mert aki értelmes, folyamatosan keresi a szellemi kihívást jelentő dolgokat, aki meg mondjuk szuper finommotorikával rendelkezik, magától cuppan rá festésre, rajzra, origamira meg ilyenekre. A gyerekorvosnak meg a védőnőnek se autizmusról nincs fogalma, se arról, hogy különleges képességű gyerekekkel mit kell kezdeni, totál haszontalan tanács volt. Remélem erős suliba megy, nem a sima körzetesbe. Ha kap aprópénzt nagyon sok gyerek megtanul nagyobb számokkal számolni suli előtt nagycsoportban, nálunk többen tudtak.

"Köszönöm szépen az eddigi válaszokat, várom a továbbiakat. Igen, nagy számokkal tud számolni. Ezres számkörben jól számol."

Picivel átlag feletti képességeket említettél, egyébként ettől még más képességek lehetnek akár alulfejelttek is, mint pl a savantok, illetve az aspergeresek körében.

A szemköntektus kérdésköre sem olyan egyszerű, mint látszik. Az enyhébb fokú autisták (asperger, illetve a jól funkcionálók) esetében van, amikor mereven tart szemkontaktust, máskor meg kerülik.

Fogalmam sincs, beleltartozom-e az autizmus spektrum zavarba, voltak fura dolgaim, és valamivel átlag feletti képességeim is.

Említed a számolást ezresek körében, 6 évesen.

Sose felejtem el, hogy 6 évesen, amikor másodszor jártam a nagycsoportot (de lehet h 5 éves voltam), az ovis pajtásommal milliós nagyságrendig számoltunk játékból, amíg a szüleink beszélgettek az ovi udvaron, és így ütöttük el az időt. Ahogy haladtunk egyre feljebb, megkérdeztük, mi jön a 9999 után, aztán hogy mi következik a 99999 után, majd a millió kifejezést is megismertük.

Az unalmasabb, hosszas várakozásokat néha evvel ütöttük el, amíg pletykáltak a szülök egmyással, mi meg nem mehettünk sehova, hogy a látóterükben lehessünk.

Onnantól már tudtuk 1millióig a számolást, és érdekesebb volt 1milliótól kezdeni máskor.

8 évesen már nem csak keresztrejtvényeket fejtettem, felnőtteknek valóakat (persze szélesítettem műveltségem enciklopádiákkal, mivel internet még nem létezett),

hanem keresztrejtvényeket ÁLLÍTOTTAM

állítotam össze.

(bocsi, rossz gombot nyomtam, posztolta a felénél...).

8 évesen a szüleimnek mutogattam, néha megfejtették, és csodálkoztak, hogyan állítottam össze, de nem nagyon foglalkoztam velem.

Egyszer 8 évesen nagyapámnak megmutattam ezeket, csak ennyit mondott:

- Jaj kisunokám, minek kell neked felnőtt dolgokat csinálnod... játsszál inkább a kisautóddal.

(Nem, mintha nem játszottam volan kisautókkal... de azért 8 évesen dícséretet vártam volan tőle inkább.)

Amikor írógéppel levelet küldtem nagyapámnak párszor, válaszul azt írta vissza, hoygy "biztos szüleim segítettek fogalmazni, mert milyen választékosan írsz, kiunokám..."

Senki sem segített, egyedül fogalmaztam azt is. Szüleim munkásemebrek voltak, nem érdeklődtek különösebben az intellektuális képességeim iránt.

5 évesen megtanultam írni-olvasni, kisebb helyesírási hibákkal, és az ovisokra még jellemző laterális hibákkal (olykor tükrözött betűk). Asszem a szömszéd fiú mutatta meg a betűket.

Nem sorolom tovább, a fiad is átlag feletti egy picivel, dicsárd meg, örülj neki, foglakozz a képességeivel. :)

AZONBAN: az átlag feletti képesség nem feltétlenül jár savantizmussal, vagy autizmussal! Szakirányban végeztem, van némi rálátásom.

Én nem tudom hol él az, aki szerint a leírás alapján nem kiemelkedő ennek a gyermeknek az intelligenciája. Az átlagnál okosabbnak tűnik, ha zseninek nem is. Nem baj ha a ti gyermeketek átlagos, ez nem verseny. Nem leszünk attól kevesebbek, ha elismerjük, hogy valaki jobb nálunk, vagy a gyerekünknél valamiben.

Autizmusra viszont szerintem sem utal semmi az elmondottak alapjàn.