Azok a gyerekek, aki tv-t is néznek, csinálnak sok mást is? Érdekli őket más is? (Tévének nevezem az egyszerűség kedvéért, de beletartozik bármilyen képernyőről nézett, bármilyen gyerektartalom -mese, youtube videó, mesés zene)

"Semmit nem nézhetnek szó szerint. Ennek hatása, ha valahova mennek, be van kapcsolva a tv, a gyerekek kb rácuppannak. Annyira elvarázsolja őket, egyszerűen beszippantja. Olyankor se kép, se hang. Kizárják a külvilágot konkrétan"

De ezt olyan hülyeség ráfogni arra, hogy azért van, merr nem tévézhet. A sógoromék gyereke meg sokat TV-zik, és ettől függetlenül ő is teljesen ráfügg, ha a nagyszülőknél vagyunk és bekapcsplják, enni is csak Tv előtt hajlandó. Pedig ő nincs letiltva.

Heti 2x-nagyon max 4x néznek mesét kb 30, 40 percet, de max 1 órát, ha elszaladt az idő. Változó nagyon, nincs fix nap a hétből.

3 és 5 évesek.

A kicsi rendszerint közben is mást csinál, néha néha odanéz.

A nagyobb inkább nézi, de van, hogy ő is babrál közben mással.

Mindennel szoktak játszani, főleg nagymozgásos játékok.

Negatív hatást nem vettem észre rajtuk. Sőt, inkább többet érdeklődnek afelől, amit éppen láttak, jó beszéd alap, és sokat tanultak már. Sokszor szerepjáték alapját képzi a mese.

Beszédre sem volt negatív hatással. A nagyobb gyerekem érthetőbben és tisztábban beszél, mint sok 6-7 éves. A kicsi a korának megfelelően beszél.

Azt viszont hozzáteszem, hogy sokat olvasok is nekik.

Baba kortól 1,5 évesig: 0-24-ben ment a tv. A hangok érdekelték/lenyugtatták,de nem nézte. Kb olyan volt,mint egy kutya vagy cica,akiről nem tudod eldönteni,hogy látja/felfogja-e a tévét,vagy sem.

Bölcsis kor: a rövidebb mesék lekötötték valamennyire. Tehát voltak olyan percek,hogy végig a tévét nézte. De leginkább rohangált, mászkált, rakosgatott dolgokat.

Ovis kor kb 4 éves korig: azt hiszem,már nézte rendesen,úgy emlékszem

Ovis kor kb 5-6 éves kor között: rengeteget rajzolt. Úgy ült le eleve,hogy hozta a ceruzáit,festékeit a tv elé. Szinte fel sem nézett.

7 éves kor: a tv valamennyire leköti,de hasonló,mint 6 évesen. Rajzol, könyveket lapozgat,játszik közben.

Beszédfejlődés: a régi,igényes disney mesékből átvett rengeteg szófordulatot. Persze sokat olvastunk is neki. Választékosan beszél, 3 hónapig járt logopédushoz 5 évesen,már rég tökéletes a kiejtése.

Idegrendszeri fejlődés: átlagos gyerek, néha nyugis,néha pörög. Nem kódos,nem hiperaktív.

Minden más: érdeklődik a kézművesség és olvasás iránt

Tv-hez való viszony: már megszokta,hogy az van,amit én mondok. Rossz időben van,hogy egész nap megy. Nyáron van,hogy napokig nem megy. Vannak mesék,amiket engedek,vannak,amiket nem. Ha be akarja kapcsolni,megkérdezi,hogy szabad-e.

Összegzés: nem volt semmi különösebb rendszer,mindig én szabtam meg,hogy mi megy és mennyi. Volt,hogy rengeteget ment,volt,hogy keveset. Rengeteget segít a tv,hogy el lehessen viselni a hosszú,unalmas napokat és nulla negatív hatása van. De mivel manapság minden 2. gyereknek valami kódja van, érthető,ha sokan rákenik a tv-re meg a "felgyorsult világra",ha problémás a gyerek. Valójában egy normális gyereknek a gyerekkori tévézés és a mesék világa sokad ad hozzá a fejlődéséhez pozitív értelemben. Nekem is szép emlékeim fűződnek a tv-hez, nem fosztom meg a gyetekemet sem tőle.

Nekünk nincsen tévénk, nagyszülőknél van. Nem erőltetem a képernyőt, majd később, ha olyan munkája lesz úgy is ül eleget előtte.

Nekem is 20+ életkorban lett először butatelefonom, mégis 100% számítógépes a munkám. Ráér még megtanulni kezelni a kütyüket.

Sajnos a családban nálunk van rossz tapasztalat képernyő és telefonfüggésről az unokatesóknál, ehhez valószínűleg a rossz párkapcsolat, gyerekek elhanyagolása, stb. is közrejátszott. Ezért is vagyok ezzel óvatos.

Kérdező, itt senki nem fogja azt mondani, hogy van negatív hatása. Két dolog miatt. Ami negatív hatása van az individuálisan nem mérhető, plusz egy szülő nem fogja észrevenni. A másik, hogy a legtöbben nem hisznek benne, hogy lehet bármilyen negatív hatása.

Én egyet látok, hogy a mi lányunk (3 éves) az átlaghoz képest nagyon ritkán néz mesét (hetente 2-3szor 2 epizód Borit), viszont rengeteget olvasunk neki, ha összeadjuk napi 1-2 órát. Ezzel szemben az unokatesójáéknál épp fordítva van kb. Nálunk ha unatkozik, az első amit kér, hogy olvassunk neki, ott egyből a képernyős mesét kérik. A kettő között iszonyatosan nagy különbség, hogy a meseolvasásban aktívan benne vagyok én is, neki interakciója van velem, én ki-ki tudok utalni a meséből a saját életére. Az meg bizonyított, mérhető dolog, hogy teljesen más agyterületek aktívak egyik és másik tevékenység alatt, plusz a tv nézésnél sokkal kevesebb az aktív területek száma. Ezzel senki nem tud vitatkozni, mert erre mérések vannak.

A könyvekkel milliószor leül és "felolvassa magának", vannak könyvek amiket kívülről, szó szerint tud. Tudom, én vagyok az elfogult szülő - ám épp a bölcsődei gondozónője is megerősített benne -, hogy sokkal szabatosabban beszél nemcsak a korosztályánál, de még a 6 éves unokatesójánál is. És tudom, hogy emiatt le leszek pontozva, attól függetlenül, hogy azzal kezdtem, hogy nálunk is nézhet tv-t.

Negatív hatása nálunk az, hogy közben se kép, se hang, zombul kifelé a fejéből. Ha hozzászólunk kell jó néhány másodperc, amíg eljut hozzá az üzenetünk. A kikapcsolás, még ha meg is beszéljük, hogy hány epizódot nézhet, sokszor torkollik hisztibe.

Pozitív hatása - de ezt a könyveknél is ugyanúgy elmondható -, mivel olyan mesét néz, ami az ő életében releváns dolgokról szól, így azokról lehet beszélgetni, visszautalni rá, hogy Bori is milyen ügyesen megcsinálta. De pl múltkor volt egy cuki jelenet, Bori táncol c. epizódot nézte és elkezdte csinálni a benne lévő tánclépéseket, ő is felvette a balett alappozíciókat, amit Boriék tanultak.

A negatívhoz még hozzátartozik a férjem nagy fiaival való tapasztalatom, akik már 16 és 11 évesek és 8 és 3 éves koruktól ismerem őket. Ők nagyon sokat képernyőztek mindig is. Anélkül nincsenek is meg. Most már, hogy kamaszok egy pillanatra nem tudják letenni a telefont és egyetlen könyvet nem olvastak el soha maguktól, a kötelező olvasmányok rövidített verzióin kívül.

A hangsúly a mennyiségen van.

A tapasztalataim gyerekek terén:

Akiknek engedik korlátlanul, azok inaktívabbá válnak és sodródnak a beérkező fixált ingerekkel. Az agyukat nem mogzatja meg igazán, így a kreativitásuk is stagnál.

Kedvtelenebbek.

Sokszor hangzik el az "unatkozom" szó náluk.

Akiknek korlátokkal megengedik, ám foglalkoznak a gyerekkel, más tevékenységeket iktatnak be, tudatosan nevelik gyermekeiket, azok aktívabbak a maguk módján.

Ritkán vagy soha nem unatkoznak.

Azért írom így, mert figyelni kell arra is melyik gyermeknek milyen tevékenységek, játékok előnyösebbek. Melyek kedveltebbek és köti le avagy mozgatja meg fantáziáját.

A "tv" olyan, mint az édesség vagy alkohol, mértékkel kellemes, mértéktelenül komoly gondokat okoz.

Egy történet mesélése, mesekönyv olvasása is serkenti az agy több pontját, fejleszti.

A hallottak alapján képzeletében formát ölt a saját módján a történet szereplői, környezete, háttere stb

Míg a "tv" totálisan elveszi ezt tőlük s nem maguk kreálnak aktívan fejben egy világot, hanem már fix minden a videókban, képekben és "ellustul", tompul az agy.

Ezért káros.

S ugyanez a folyamat történik a neten is. Bejövő ingereket igyekszik az agy befogadni és tompítja az agyi működést.

Tettem 2 szélsőséges próbát magamon is, és ijesztően "ellustítja az agyat", holott roppant kreatív alkotó vagyok.

Mindezek elkerülése érdekében engedj teret a gyermeknek, mutasd meg mi mindent lehet csinálni, mi mindenből lehet kreálni.

Pl bunki építés, akár szabadban, kreatív tevékenységek, sógyurma, saját mese kitalálása, figurákkal játszáskor akár stb.

Kistestvéremnek régen sok olyan történetet találtam ki, ahol adott kedvenc játékaival meséltem pl testvéri szeretetről, stb.

Vittem magammal földes utakra, erdőkbe, mezőre, mutattam az élővilágot, a pöttyös gőték a mocsárban voltak a kedvencei.

Később 10 éves kora tájt pedig fogott gyíkot nagy pocival, berendezte a régi akváriumunkat és ideális környezetet teremtett neki. Le is rakta a tojásokat, amikor kimeltek elengedte az összeset.

Poén: senki nem segített neki ebben, önállóan, kreatívan megoldotta.

Barátnőmnek van egy páréves lánya és szintén igyekszik tudatosan nevelni. Arra is, hogy élvezzünk és értékeljünk mindent, ami körbevesz, adódik.

Pl eső.

Kiengedi, sárban pocsolyában boldog mosollyal arcán ugrál a gyerkőc. Jó képek készültek a jelenetről és tiszta boldogság árad a picuriból.

Én mai napig imádom a talpammal érezni a kellemes füvet, homokot és játszok, labdázok a gyerekekkel. (nem sajátok)

Igyekszem megmutatni nekik, hogy a legegyszerűbb dolgokból mennyi mindent lehet csinálni.

Balatonon a homokozóba pl egy fejet alkottam, imádták. (nem csak a gyerekek)

Meghatározza nagyon az ember személyiségét, életét.

Sok felnőttekben is vannak olyan "gondok", melyek gyermekkorban gyökereznek.

Az egyre fiatalabb generációknál pedig a tartalmak fogyasztásának mértéktelensége számtalan gondot hordoz magában és ezekre is látni, érezni, tapasztalni példákat.

Még az én korombelieknél is. 30 tájt.

A kreativitás, problémamegoldó képességük, kommunikációs nehézségeik, stb.

Amik kihatnak a mindennapjaiktól a jövőjükig.

Nagyon érdekes és hosszú témakör.

Ui: tv-m még tizenévesen volt, az is régi, ahol rugósan kinyílt egy rész és görgetni kellett a csatornákat.

Neten alkotói dolgokat, információakt, technikákat stb-t nézek, tanulgatok. Rendelek.

Kedvelt filmeket, animációkat nézek.

Amikor hobbijaimon ügyködök podcastet vagy zenét hallgatok, viszont olykor jobb a csend.

Telefonomon nincs net, amin meg is lepődött a telefonosoknál dolgozó huszonéves "hogy birod ki?" felszólalással.

Úgy, hogy lefoglalnak gondolataim alkotás témában, mindenben látok több lehetőséget és ezekkel j@tszadozok el.

Vagy pl környezetem szép dolgaival vagyok elfoglalva.

Pl esti bicózáskor a holdgyűrű hatalmas látványa, bringa élvezete.

Nekünk pedig részben az a feladatunk, hogy ezeket megtanítsuk, átadjuk.