Akinek két kisgyermeke van és otthon van már évek óta anyukàk..ti nem unjátok szét otthon az agyatokat?

Nem haszontalan dolog nevelni a gyerekeidet.

Ez most egy ilyen időszak, ez most erről szól.

Közhely, de fogsz még nosztalgiával gondolni erre az időszakra is.

Utána jön majd a munka mókuskereke.

Ez is közhely, de találd meg ebben is a szépet, ez az időszak nem fog soha többet visszajönni.

Egy bizonyos szempontból kezdem már unni, igen. A második nemrég született, 2,5 éve vagyok itthon.

Tennivaló nyilván mindig van, sosem fogy el, és egész nap lehetne játszani a gyerekekkel, olyan szempontból unom már kicsit a dolgot, hogy sokszor baromira nincs kedvem megint játszani, unalmas kocsikat tologatni, az udvaron labdázni vagy ilyesmi, szóval szellemileg nem elégít ki ez, vágyom sokszor arra, hogy valaki gondolkodtatóbbat vagy mász csináljak.

Ó, de szívesen visszamennék.

Az (irodai) szellemi munkám sokkal monotonabb, stresszesebb és fárasztóbb (csoportvezető vagyok gazdasági területen), mint ami két kisgyerekkel volt. 6 évig voltam egyhuzamban otthon. Életem legboldogabb időszaka volt.

Nekem változó. Vannak napok, hogy semmi kedvem újra ugyanazokat a számomra dögunalmas játékokat csinálni, nincs kedvem a dachoz meg az ilyen lélekölő hisztikhez.

Megint máskor meg tök jól elvagyok, szívesen nézem mit csinál a gyerek, kreatív vagyok, szórakozok vele. A munkámat jobban untam, de annak legalább mindig volt vége és volt szabad wc meg kajaidő, nap végén énidő, stb. Most nehéz, mert nem lehet lerakni 5-kor, hogy akkor mentem viszlát, mindegy mennyire elegem van már a napból. Ezeket nehéz kezelni, nekem ez az ami extra nehéz. A folyamatos jelenlét. Hogy én reggeltől estig anya vagyok, hétköznap, hétvégén, ünnepnapon, 38 fokos lázzal is. Soha nincs vége és az énidő sokszor csak annyi, hogy egyedül takaríthatok, vagy intézhetem a bevásárlást.

Nem unom szét az agyam. Én azért maradtam otthon, mert 2 problémás gyereket dobott a gép. Mind a kettőt hordani kellett fejlesztésre, terápiára, gyógytornára. 1 évünk nagyon intenzív volt, minden hétre jutott legalább 1, de inkább 2-3 időpont.

Aztán a második év már picit nyugisabb volt. Akkor már nekiláttam bepucolni az ablakokat. Kicserélni kicserélte a 100 éves ablakokat a cég, de a kőműves munkát nem vállalták. A férjemnek nem volt rá ideje/energiája, úgyhogy megcsináltam én. Azzal hosszan elmolyotam, mert sok ablakunk van, és egyszerre nem tudtam sokat haladni. Most belső szigetelést teszek fel a házra, meg tapétázok/festek. Ha az kész, fel kell újítani a fürdőszobát. Úgyhogy én nem unatkozom. De ősztől már tervezek munkába állni. A gyerekeket sikerült sínre tennem, úgyhogy mostmár szeretnék a saját fejlődésemmel is foglalkozni.