Elhagyni a gyerek anyját a gyerekkel együtt?
A feleségemmel 12 éve vagyunk házasok, egy 5 éves lányunk van. Sajnos ő nem igazán lett annyira szuper ebben az anya szerepben. Ami leginkább arra vezethető vissza, hogy vannak pszichés gondjai, szorong, ideges, nem jól kezeli a stresszt, sok jelentéktelen apróságon kiborul (pl el kell vinni a kocsit szerelőhöz, ő ezt tragédiaként éli meg vagy pl áttesz egy ismerős egy hétvégi programot másik hétre mert valami közbejött ezen ő képes 1 napig idegeskedni) mert mindennek úgy kell lennie ahogy el van tervezve, ha bármi változik egy kicsit is ő már azon sír, feszült lesz, veszekszik, nem is lehet vele olyankor normálisan beszélni se én se a gyerek.
A gyerekkel keveset játszik, azt mondja ő nem tud játszani, kedve sincs hozzá. De azt nem mondanám hogy egyáltalan nem foglakozik vele azért, viszi oviba, fürdeti, csinál neki frizurát, sétálnak, süt vele, ápolja, ilyenek, tehát el nem hanyagolja. De sokszor pl a gyerek hívja játszani, neki minden fontosabb, a mosás, a pakolás, akármi. Pedig mondtam már neki, hogy ezen a háztartáson sem kell ennyit stresszelni, segítek én is, vagy később is meg lehet csinálni dolgokat, a gyerek legyen már az első, de nem, egyszerűen nem.
És ami rosszabb, hogy a gyerekkel szemben se kezeli jól a stresszt, bántani kifejezetten nem bántja, de előfordul hogy olyat tesz, ami nekem már sok..
Pl múltkor nem akart a gyerek fogat mosni, kicsit nyafogott, ő ezen felidegesítette magát és odanyomta a kádhoz és megmosta neki ő a fogát hogy márpedig megmosod, kicsit be is ütötte a fejét a kád szélébe a gyerek(nem durván) nekem kiabált hogy apa gyere már, le is állítottam azonnal, hogy hagyjad már, nem így kell rávenni egy fogmosásra
Vagy másik, múltkor kapott egy durva hisztirohamot a gyerek, szó se róla tenyleg nagyon belelovallta magát, erre fogta es ruhastól berakta a kádba, és rányomta a hideg zuhanyt, szegény azt mondta sokáig utána, hogy azt hittem megfulladok
Nekem ezek sajnos sok, hiába mondom neki legyen vele türelmesebb egyszerűen nem változik, én sajnálom ezt a szegény kislányt, nem ezt érdemli :(
De amúgy szereti az anyját, nincsen rossz viszonyuk teljesen
Már elgondolkodtam rajta hogy elköltözök vele, de nem tudom jót tennék e neki..
Jár amúgy pszichiáterhez egy éve de szerintem semmi értelme, semmi változás, generalizált szorongást és egyéb, nem meghatározható hangulatzavart állapított meg, Ataraxot és Tiapridalt írt fel, szedi, jár pszichoterápiára de én nem látok változást.
Mi lenne a gyereknek a jobb? Anya nélkül lenni vagy ez?
válasza:
válasza:A feleséged stresszlevezetési módszereit az orvosa tudja javítani. A jelenlegi eszköze a takarítás, bármi, amit kontroll alatt tud tartani. A lányotok egy kiszámíthatatlan, öncélú zavaró tényező a feleséged számára a megnyugvást hozó rendrakás közben. A leírásod alapján akár akarhatta is, de születése után jött rá, hogy a baba több egy szobanövénynél és a valóság még jobban bosszantja, mint az addig meglévő fóbiái.
Én a minimálisra csökkenteném a gyerek és az anyja érintkezését, amennyire ez lehetséges. Benne csak azt éri el, hogy azt hiszi, még a saját anyja is utálja, amiért élni mer. Ha te is útban vagy neki, akkor a válás se rázná meg a feleséged, a lányotok pedig melletted szerető közegben nőne fel.
válasza: válasza: válasza:A feleséged gondolom szorongásos volt a gyerek születése előtt is, a terhesség, szülés, gyerekvállalás sajnos erősíti általában ezt a betegséget. Mondanám, hogy jobban át kellett volna gondolni, de tekintve, hogy a kapcsolatotok 7. évévben jött a gyerek valószínűleg ezzel sem lehet vádolni titeket. Gondolom kiszámíthatatlan ez, hogy milyen hatással van a betegre egy ilyen változás.
Mióta jár pszichiáterhez, de főleg pszichoterápiára? Meggyógyulni sosem fog, kontrollálni, kordában tartani lehet ezt, hogy a hétköznapi életben, kapcsolatokban ne okozzon problémát, de hát esetében sajnos okoz, nem keveset.
Azok valid kérdések, hogy ti mint férfi-nő hogy vagytok? Én úgy érzem a leírásodból, hogy kihűltek már az érzemeid, ami részben érthető, részben meg hát, tudtad (vagy nem), hogy mit vállalsz.
Feleséged mit érez annak kapcsán, hogy elválnátok? Ő megkönnyebbüléssel fogadná újra a régi, gyermek nélküli életét? Menjetek családterápiára is szerintem, mert itt nem csak az ő egyéni problémáján kell dolgozni, hanem rajtatok is, mint családon is, de ezek sem pár hetes instant megoldások nyilván.
Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben jó tanácsot lehet adni, de van olyan, hogy minden érintett félnek jobb külön, és én a leírásod, válaszaid alapján arra hajlanék, hogy esetetekben mindenkinek jobb (nyugalmasabb lenne) ha te nevelnéd a kislányotok ő pedig annyira lenne jelen az életében anyaként, amennyire szeretne/tudna. Azonban ezzel a kislányodnak is lesz dolga később, nem szoktak ezek a "korai eltaszítottság, nincs rám szükség, nem szeret az anyám" érzések nyom nélkül elmúlni. :(
1 éve jár terápiára
Az a baj ő kifelé ember teljesen, semmi sem érdekli, csak az ki mit gondol.
Válni is ezért nem akar, mert mit fognak róla gondolni, azt mondta inkább megöli magat és legyek özvegy, de ő nem fog szégyenkezni, hogy elvált anya..
Képes volt tavasszal azért elmenni Disneylandbe Párizsba mert egyik ismerőse is volt, nem is volt kedve mert már annyit utazgattunk hogy bevallotta hogy kedve sincs, de menjünk mert hagy lássák mások.
Ő kifelé él teljesen, nem erdekli hogy a gyerek mit érez, azt hiszi ezzel van elintézve minden hogy hozzuk visszük meg megvesz neki mindent is, aztán kész.
Igen, sajnos eléggé kihűltek az érzelmeim.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!