Elhagyni a gyerek anyját a gyerekkel együtt?

Erre nehéz válaszolni. El sem tudom képzelni, milyen lehet. Én a másik oldalon vagyok, rengeteg szorongással, így azt is meg tudom érteni, hogy miért ilyen. Ha nem változik a dolog már régóta, nem lehet beszélni vele másik megoldásban? Másik orvos, másféle szakember, és nem tudom, hogy csak pszichiáterhez jár, vagy részt vesz terápián is hozzáértő pszichológussal, terapeutával? Mert ezeknek a szorongásoknak általában mély gyökere van, és a gyógyszer csak tüneti kezelés, de nem oldja meg a problémát. Szóval terápia. Nem tudom, milyen fajta, ennek jobban utána kell nézni.

Valószínűleg te jobban ismered őt, és tudod, de a szorongós oldalról annyit tudok mondani, hogy nem azért "fontosabb" a házimunka vagy bármi, mert valóban fontosabb a kislányotoknál, hanem mert ilyenkor a szorongás irányít, és mondjuk valaminek az elvégzése szorongásoldóként funkcionál. És nem, utána nem lesz jobb, de amíg nincs kész, addig ott van a fejben, és persze ha kész van, akkor jön más, amin lehet szorongani. Az pedig, amit a kislányotokkal csinál, a feszültségből fakad. Ez nem menti fel természetesen, de az oka valószínűleg ez.

Nehéz megmondani, hogy melyik lenne jobb a gyereketeknek, illetve talán nem is lehet. Mindkettő nehéz ügy lenne, ott maradni is, elmenni is, mindkettő hagyhat sebeket. Annyit tudok mondani, hogy változás kellene, beszélni a feleségeddel, bár nem tudom, lehet ennyi idő alatt már túl vagytok ezen.

Sajnálom, hogy ezen mentek keresztül, nem egy könnyű dolog egyik félnek sem. Az egyik bele van ragadva a saját börtönébe, a másik pedig tehetetlenül figyeli.

Próbáld átvenni a gyerek dolgait tőle. Talán mindhármatoknak jobb lenne úgy. A feleségednek nem mennek a kevésbé kiszámítható dolgok, akkor rendezze a háztartást és te foglalkozz a kislányotokkal.

Más okból, de én is sokat voltam édesapámmal. Nálunk bevált.

"Mi lenne a gyereknek a jobb?"

Ha nem lakna együtt a bántalmazó anyjával.

Ettől függetlenül csöppet sem biztos, hogy neked ítélné a bíróság. 5 éves a gyerek, ha az anyja meg akarja tartani, simán elérheti.

Az, hogy most azt mondja a feleséged, hogy viheted a gyereket, nem jelenti azt, hogy tényleg engedni fogja, ha válásra kerül a sor. Pl. rájön, hogy a fizetése jelentős részét gyerektartásként neked kéne adnia. Ez már önmagában visszatartó erő. De utolsó pillanatban feléledhetnek az anyai ösztönei is. Ne vedd készpénznek, hogy most mit mond erről!

Tehát úgy vizsgáld a problémát, hogy ha elválsz, lehet, hogy a gyereked kettesben marad az anyjával, aki terrorizálja és idegileg kicsinálja.

"Azt mondja vihetem, ha menni akarok vele akkor vigyem nyugodtan, ő nem akarna vele kettesben maradni semmi szín alatt"

Itt a válasz a kérdésedre! Van még kérdés? Remélem nincs!

Miért érzem úgy az írásodból, hogy te csak kívülről okoskodsz, de valójában két szalmaszálat nem teszel a gyerek körül, ha az anyja ott van?

Ugyanez a háztartással? Nem azt kell mondani, hogy ráér később is! Hanem hagyd, én megcsinálom!

Egy házasság jó esetben nemcsak egy gyereknevelesi közösség. Szereted a feleséged, vagy nem? Azért akarsz elválni mert néha nem megfelelően neveli a lanyotokat? Szerintem emiatt nem szoktak elválni az emberek, hacsak nem súlyos a helyzet.

Ha egy gyerek kicsit farasztobb, mint az átlag, akkor a szülőnek is el szokott gurulni a gyógyszere. Én is "kényszerítettem" már fogmosásra a lanyomat, miután egy órája szórakozott velem és nem volt hajlandó fogat mosni. Ha hagyom, hogy ne mosson fogat (ilyen is előfordul néha) és kilyukad a foga sokkal nagyobb hiszti lesz egy fogtomes, mint az esti fogmosás. Azt gondolom, hogy a kritizalas helyett inkább néha te csinalhatnad az esti rutint a feleséged helyett, mert nagyon fárasztó tud lenni. Az sem baj ha nem játszik vele naphosszat, gyerekek együtt sokkal jobban tudnak játszani, vigyétek inkább gyerektarsasagba.

Amúgy meg ha egy házasság rossz, nehezebb gyereket nevelni is. Ha te semmit nem foglalkozol a felesegeddel és csak egy idegbeteg baby sittert látsz benne annál rosszabb állapotban lesz.