Ez a dackorszak velejárója lehet, vagy aggódnom kellene?

3 éves a kisfiam, és az utóbbi időben kb 2-3 hetente egyszer előfordul, hogy egyik pillanatról a másikra nyűgös lesz, hozzá se lehet szólni, meg hozzá se lehet érni, mert sír, elhúzódik. Tegnap mentünk haza autóval (imád autóban ülni) és egyszer csak elkezdte a sírást, 10perc alatt értünk haza, végig szipogott, de nem mondta el a mi a baja. Amúgy folyékonyan beszél, tehát el tudná mondani, ha akarná. Otthon még kb fél óráig ez volt, majd szintén egyik pillanatról a másikra felült, elkezdett nevetgélni, kért enni, stb.

Másik eset, hazaértünk a bölcsiből, húzódott el tőlem, kérte hogy hagyjam békén, szipogott fél órát, majd jött oda hozzám, hogy mehetünk játszani. Ilyenkor később mindig megkérdezem hogy mi volt a baj, fájt-e valami. De mindig azt mondja, hogy nem, meg ilyeneket mond, hogy fáradt voltam, nem volt jó kedvem.

Régebben akkor csinált ilyesmit, mikor fájt a hasa mert kakilnia kellett, de máshol nem hajlandó, csak otthon. És nyöszörgött hogy menjünk haza mert kakilni kell.

De most már nem erről van szó.

Néha a bölcsiben is tapasztalták ezt nála, és meg is ijesztettek, hogy ez valami komolyabb gond is lehet.

Tapasztalt valaki hasonlót? Kell ezzel foglalkoznom, vagy simán csak a dackorszak velejárója lehet?