Önző vagyok vagy ti sem vennétek így kutyát?
2 gyerek van, egyik óvodás, másik kisiskolás. A kutya téma mindig feljön már 1 éve, vágynak rá. Kertesházban lakunk de a kutyával úgyis én foglalkoznék, sokat otthon sem vagyunk, hétköznap 4 után de hétvégén sem mindig. Most jó időben persze a gyerekek udvaron vannak, de télen biztos nem mennének kutyázni a hidegben, sötétben.
De.. ahányszor nemet mondok mindig olyan csalódottság van a szemükben, nagyon vágynak kutyára, sajnálom őket. Ilyenkor megfordul a fejemben, hogy talán megerőltethetném magam a kedvükért.
Benti kutyáról a férjem hallani sem akar.
Ti mit gondoltok?
válasza: válasza: válasza:Én is kaptam 12 éves koromban kutyát, évek könyörgése és ígérgetése után (majd én viszem sétálni, majd én felkelek hozzá hajnalban, majd én etetem stb.).
Amennyire vártam, pont annyira sz..rtam le, miután elmúlt az újdonság varázsa. Nyilván mikor már ott volt hetek óta, a szüleim is megszerették, ragaszkodni kezdtek hozzá, így az opcióként fel sem merült, hogy túladjunk rajta. Viszont hiába én kaptam, sokkal inkább a szüleim kutyája volt ő, mintsem az enyém.
Egy általános iskolás gyereknek kutyát venni pedig alapból hülyeség.
Kamaszodik, kezdődik az az időszak, mikor iskola után még beülnek barátokkal, barátnőkkel egy fagyira, mekire órák után. Pénteken ledobja a cuccát, aztán barátokkal van pénteken, szombaton. Nem fog neked azért sietni haza a gyerek, mikor jól érzi magát, hogy vigye sétálni hóban, esőben is a kutyát, egyedül... Mert egyszer, kétszer még mennének vele barátok, de hidd el, ráunnak piszok hamar.
Később, 17-18 évesen ott van az ezer különóra, érettségi felkészítő, szalagavató-tánc tanulás, jogsi. Utána egyetem, mehet a matek, hogy a kutyával mi legyen, mert sok albérletnél a kisállat, gyerek azonnal no-go zóna, vagy azt mondják, hogy oké, vigyed, de akkor +50-100 ezer. Aztán legyen megoldva az állat utaztatása is oda-vissza, nem elég a bőrönd, táska, laptoptáska a gyereknél... Ez egyik egyetemistának sem hiányzik.
Nincs gond a kutyával a családban, ha mindenki akarja. Itt a szülők nem akarják, ami teljesen érthető. Hatalmas felelősség és rengeteg gond, baj. Nem való mindenkinek, el kell fogadni.
válasza:
válasza:Pont emiatt nincs nekünk sem.
Bőven sok feladatom van enélkül is.
Nem is vagyok igazán kutyapàrti,
Majd amikor valóban ők gondoskodnak róla..
( jah ès nem azzal van bajom, hogy enni kell adni, vagy àllatorvoshoz kell vinni…
Akàr tanítom is èn.. de a napi futtatás.. jàtèk.. stb màr sok lenne nekem
válasza:Köszönöm, hogy a 20as válaszom 0%-os.
Legalább látom a válaszolók EQ szintjét..
Köszönöm mindenkinek!
Igen nekem sem az a baj, hogy enni adni neki, de például a gyerekek szerintem 2 alkalommal szívesen jönnének velem meg a kutyával sétálni, utána vihetem egyedül, mert ahhoz se lenne kedvük.. munka, főzés meg takarítás meg tanulás mellett nem hiányzik.
Igazából olvasva a kommenteteket nem is maradt kérdés, itt biztosan nem lesz kutya.
válasza:Pont ellenkezőleg. Nem vagy önző, hanem felelőssen gondolkodsz.
Nincs rá idő ne vállaljatok kutyát, az olyan, mint egy 2. gyerek.
válasza: válasza:28
Sőt
Egy kutya olyan, mint egy mindig 2 éves gyereked lenne..
Egy kutya sokkal több lemondàssal és felelősséggel jàr, mint egy gyerek..
Egy gyerek értelmi szintje hamar egy kutya felett fog àllni és nem ugyanannyi vagy ugyanolyan gondoskodást igényel.
25#
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!