Mit tanul egy gyerek abból ha otthon felejti a felszerelést, hogy akkor megvádolják, hogy biztos direkt, mert nincs kész a házija?

De csak ugyanazon lovagolsz… pedig annyira egyszerű. Ha nincs ott a házija, nem tudja bemutatni, akkor az pontosan azzal ér fel hogy nem csinálta meg. Még akkor is, ha otthon van, kész van. Senkit nem érdekel. Ezt például megtaníthatod neki, hogyha valamit nem tud bemutatni hogy kész, és nem csak iskoláról van szól, munkában is pont így lesz, akkor az nincs. A kutyát nem érdekli, hogy otthon van. Legyen összeszedettebb.

A számtalan példa közül, pedig egyet sem sikerült itt produkálnod… ha valamit pedig igazságtalanul rá akarnak húzni, és tudja bizonyítani, hogy nem igaz, akkor álljon ki magáért.

Az például gáz, hogy lóg is óráról emiatt. Így pláne nagyobb bajba keveri magát.

Aztán ti megmagyarázzátok, hogy a tanár a hibás a lógásért is, mert félt a gyerek a felelősségre vonástól, hogy megint figyelmetlen volt.

Tudod mit kéne megtanítanod neki? Hogy másokra mutogatás helyett vállaljon felelősséget a tetteiért. Ne magyarázkodjon, meg ne meneküljön.

De ezen a téren neked is van mit tanulni.

Igazad van, inkább te vagy az, aki másban (tanárban) keresed a hibát.

Érdekes lenne megnézni, miért reagál így a dolgokra. Miért ilyen érzékeny arra, ha minősítik. A család hogy kezeli, ha hibázik? Mitől alakult ki benne ez, hogy így el tudják bizonytalanítani?

De direkt lógott…

Csak ez az egy tanár ilyen? Akkor be kellene fáradni hozzá fogadóórára és tisztázni a dolgokat. Vidd a gyereket is, had mondja el ő is az oldalát.

Rokonom amúgy tanàr, 3 saját gyereke van, és ő tapasztalatból nem veszi 100% készpénznek, amit a gyerekei mondanak, mert tudja hogy képesek ebben a korosztályban felnagyítani az őket ért sérelmeket. Csak mondom.