Jogosan akadt ki rám az apuka ennyire csunya beszédért vagy kezelhette volna maskepp a helyzetet?

A kislányom 5,5 éves, de értelmileg enyhén sérült. Az utóbbi időben sokat betegeskedett és mivel az apuka alig segít nekem, elkezdtem kibukni. Hogy valahogy levezessem a feszültséget néha csúnyan beszélek. Nem a gyerekkel, csak ha valami nem sikerül vagy már végképp fáradt vagyok, akkor egyszerűen kicsúszik a számon. Kislányom egyik alkalommal felfigyelt ra es megismetelte, akkor gyorsan szóltam, hogy de nem jól mondta es valami hasonló hangzású szófordulatot kerestem és azt füllentettem azt mondta.

Ma azonban jatek kozben egyszer csak kimondta azt a csunya kifejezest. Erre az apukája felpattant mellőle, dúlva-fúlva kirohant a lakásból és azt kiabálta, hogy ugye ő megmondta nézzem meg hogy beszél a gyerek és ez miattam van.

Ahhoz képest, hogy szegényke nem.csak tőlem, hanem az utcan, buszon, vonaton hallott pont elég csúnya beszédet, eddig sose mondott ilyet (nem ismételte el senki után). Én is alapból figyeltem erre, de rengeteg a probléma vele és igen volt hogy nem érdekelt mit hall. (De sose rá mondtam csúnyát, nehogy valaki félreértsen.)

Egyszerűen nem értettem az apuka reakciójat, főleg azért, mert ez volt az első alkalom, hogy egyáltalan ilyet mondott és én inkább viccesnek gondoltam (de nem mertemnevetni, nehogy utána azt higyje ez jófej dolog és ismételgetni kezdje).

Én nem gondolom, hogy valami óriasi katasztrófa történt és emiatt ajtót kellene csapkodni vagy hasonlók. Vagy én látom rosszul? Mások tényleg sose .ondanak semmi csúnyaszót a gyerek előtt és a gyerekük szépen beszélve nő fel?