Jogosan akadt ki rám az apuka ennyire csunya beszédért vagy kezelhette volna maskepp a helyzetet?
A kislányom 5,5 éves, de értelmileg enyhén sérült. Az utóbbi időben sokat betegeskedett és mivel az apuka alig segít nekem, elkezdtem kibukni. Hogy valahogy levezessem a feszültséget néha csúnyan beszélek. Nem a gyerekkel, csak ha valami nem sikerül vagy már végképp fáradt vagyok, akkor egyszerűen kicsúszik a számon. Kislányom egyik alkalommal felfigyelt ra es megismetelte, akkor gyorsan szóltam, hogy de nem jól mondta es valami hasonló hangzású szófordulatot kerestem és azt füllentettem azt mondta.
Ma azonban jatek kozben egyszer csak kimondta azt a csunya kifejezest. Erre az apukája felpattant mellőle, dúlva-fúlva kirohant a lakásból és azt kiabálta, hogy ugye ő megmondta nézzem meg hogy beszél a gyerek és ez miattam van.
Ahhoz képest, hogy szegényke nem.csak tőlem, hanem az utcan, buszon, vonaton hallott pont elég csúnya beszédet, eddig sose mondott ilyet (nem ismételte el senki után). Én is alapból figyeltem erre, de rengeteg a probléma vele és igen volt hogy nem érdekelt mit hall. (De sose rá mondtam csúnyát, nehogy valaki félreértsen.)
Egyszerűen nem értettem az apuka reakciójat, főleg azért, mert ez volt az első alkalom, hogy egyáltalan ilyet mondott és én inkább viccesnek gondoltam (de nem mertemnevetni, nehogy utána azt higyje ez jófej dolog és ismételgetni kezdje).
Én nem gondolom, hogy valami óriasi katasztrófa történt és emiatt ajtót kellene csapkodni vagy hasonlók. Vagy én látom rosszul? Mások tényleg sose .ondanak semmi csúnyaszót a gyerek előtt és a gyerekük szépen beszélve nő fel?
10-es hat nekem az nem tunik mindignek, ha peldaul az utcan tolom a babakocsit és megakad valamiben a kereke (amiben soha nem szokott, mert naponta 3szor átmegyünk ugyanott) es majdnem kiesik a gyerek és akkor kicsúszik hangosan a k..eletbe. Na ezt jegyezte meg és most hetekkel később kimondta. Egyébként a basszus, vagy a fr.ncba szokott előjönni belőlem, de nagyon nem érzem mindignek. (De ez valóban cska viszonyítas kerdese.) De amit az apuka levágott az nekem irreálisnak tűnt. (Persze nem szeretném, ha a kicsi basszusolna vagy rosszabb, de ez volt az első alkalom és inkább volt vicces.)
Mondjuk hozzáteszem apuka szerint egy nőnek tilos pukizni, büfizni, mindegy hany eves es milyen élete van lapos hasúnak és nádszál derekúnak kell lennie. Tehát lehet nála van a nagyobb baj, nem velem:-).
Szerintem itt más a valódi oka a reakciójának.
Akár az hogy tudja hogy amiatt beszélsz sokszor csúnyán mert lerlterhelt vagy és ő is tudja hogy segítenie kéne de nem akar. Vagyis a lelkiismerete szólalt meg, ami nem tetszett neki.
Vagy akár az hogy sérült gyereket neveltek önmagában egy extra frusztráció, lehet emiatt van ennyire kiakadva, hogy nem elég hogy sérült de mostmár csúnyán is fog beszélni stb.
Biztos hogy valami mélyebb oka van ennek.
Én sokszor beszélek csúnyán és élvezem, baromira szórakoztat. Persze próbálom visszafogni, meg a gyerek előtt nem, de még pici, szóval tréningezem magam, hogy mire odaérünk ne csináljam.
De ha mégis mond bármit szerintem nevetni fogok, persze úgy hogy ő ne lássa nehogy rászokjon a reakciók miatt.
Apuka ugyanolyan rosszul viseli a gyermek fogyatékossàgát, mint te. Csak ő nem a csúnya szavakkal, hanem a te hibáztatásoddal vezeti le a frusztrációját.
Sajnos ismerem a helyzetet. A kisfiam autista.
"Mondjuk hozzáteszem apuka szerint egy nőnek tilos pukizni, büfizni, mindegy hany eves es milyen élete van lapos hasúnak és nádszál derekúnak kell lennie. Tehát lehet nála van a nagyobb baj, nem velem:-)."
ne haragudj minek szultel ennek az "embernek"?
"Mondjuk hozzáteszem apuka szerint egy nőnek tilos pukizni, büfizni, mindegy hany eves es milyen élete van lapos hasúnak és nádszál derekúnak kell lennie."
Na akkor az is megvan, hogy kitől örökölte a gyerek a fogyatékosságot.
Szerintem a férjednek nem a csúnya szó a baja. Lehet rossz napja volt és így jött ki, de ahogyan előttem is írták elképzelhető, hogy ez mélyebről jövő fusztráció. Nem próbáltál beszélni vele arról, hogy valóban a csúnya beszéd borította-e őt ki ennyire?
Megértelek és sajnálom a helyzeted. Bevallom én nekem amig pici volt a gyerek sok csúnya szó elhagyta a számat előtte, mert gondoltam úgysem beszél még, majd később elhagyom ezt a szép szokást (nálunk is én foglalkozom a gyerekkel, aki nagyon nehéz eset), akkor vettem vissza, amikor 1,5 évesen b*sszamegezett egyet.
Minden k*rva és lónak a f*szát kifejezést lecseréltem egy cuki szóra. Általában így használom, ha pl belerúgok a székbe: "Óó a mackónak a cicáját már komolyan." Vagy a "A maciba" a gyakori. Kellett 1 hónap mire átálltam.🙂 Ezeket nem vette át tőlem a gyerek, de amikor már 1 óra hiszti maraton után kicsúszott a számon, hogy a k*rva tojás azt visszamondta 1 hét után, ráadásul nyomatékosítva (Hol a tojás? A k*rva tojás?)😅 Most le leszek pontozva, de nekem ez vicces, persze igyekszem felnőtthez való módon kezelni. A férjem nem szidott le érte, de nem rajong ezekért. Pedig ő rá mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szépen beszél.
Utolsó vagyok:
Úgy tudtam korrigálni egyébként a lányom csúnyán beszélését, hogy nem mondtam neki, hogy ne mondja a ki a csúnya szót, csak azt mondtam, hogy olyan szomorú leszek, ha ezt mondja. Kitaláltam egy viccesen hangzó halandzsát (gyorsan jött az ötlet, értelmes szót kellett volna), és elismételtem amit mondott ő, csak a k*rva helyett durrdurr-t vagy mit mondtam nagyon nevetve, hogy milyen vicces már a durrdurr szó. Ez úgy tetszett neki, hogy nevetve ismételgette.🙂
Tudom, hogy ez nem válasz a kérdésedre, de egyszer még jól jöhet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!