Normális, hogy a gyerekem más anyukákat ölelget?

Én is elég sok pszichológiát tanultam az egyetemen, de ettől még a fejlődéslélektani tapasztalatom egy gyermekkel közel sincs ott, mint egy védőnőnek, kisgyermekgondozással foglalkozó szakembernek stb. Azt viszont már tudom, hogy a tankönyvi példák az élet más területein köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, ezért érdekel inkább a gyakorló édesanyák tapasztalata, mintsem egy eminens egyetemi hallgató “felelete”. ;) A “tankönyvek” alapján én úgy tudom, hogy önértékelési gondjai és kötődési zavarai elsősorban azoknak lesznek, akikre újszülöttként nem reagálnak, nem veszik fel, ha sír, nem akkor etetik, ha éhes, kisgyerekkorban nem magyaráznak neki, figyelmen kívül hagyják a fizikai szükségleteit, elbagatellizálják az érzéseit. Az ilyen gyerekek emiatt folyamatosan (még felnőttkorban is) az anya figyelmét próbálják megszerezni, akár kiprovokálni, nagyon függenek tőle, “anyásak”, nem mernek társas kapcsolatokat kialakítani, nehéz őket egyedül hagyni, általában már az óvodában is magányosak, egyedül játszanak, visszahúzódók, alacsony önértékelésükkel könnyen válnak iskolai abúzus céltábláivá.

Egyelőre nem tudom, mit csinálhatnék másképp, de kész vagyok rá. A mai napig igény szerint szoptatott gyerek, együtt alszunk vele, bevonom a házimunkába, igyekszem sokat beszélni hozzá.

Megnyugtatásképp jelzem, hogy már 5x voltunk egy tapasztalt gyermekpszichológusnál, aki még mindig úgy véli, hogy gyermekem egy “biztonságosan kötődő”, egészségesen fejlődő kisgyerek. (Szerinte az érdekesebb kérdés, hogy engem ez miért “zavar”, illetve meg kellene erősödnöm abban, hogy ahogy csinálom, az a gyermekemnek jó.)

#14: alacsony érzelmi intelligenciájú vagy idegbeteg emberek mindig lesznek a világban, én nem tartom egészségesnek ezekre, ill.az ilyenek által okozott esetleges károk megelőzésére fókuszálni. Feltűnésük ugyanis nem törvényszerű és túlélhető, ha alapvetően normális, felnőttként viselkedő felnőttek/gyerekek alkotják mindennapi közegünket. Hogy egy nálam bölcsebbet idézzek: “Nem az egészség mércéje jól alkalmazkodni egy mélyen beteg társadalomhoz.”