Mit/miket tanultatok a gyerekeitektől az életetek során? Hogyan élitek meg az anyaságot?

Turelmesebb lettem, elfogadobb, nyugodtabb, rendszeresseg,

Negativ h unalmasabb kiszamithatobb az elet, olyan rutin minden

Az elmúlt 7 hónap tanulsága:

1, Túlélem napi 1 óra alvással, ha muszáj (lázas volt a gyerek napokig, átlagban azért nem ennyire szar alvó)

2, Az étkezést/zuhanyt meg lehet oldani 1.5 perc alatt

3, Ha egy ritka szar nap végén elejt egy kis kacajt,akkor máris elfelejtettem az előző órák szenvedéseit

4, és még azt hittem nincs karizmom :D

5, mefogagadtam az elején, hogy egy gyerekem lesz. És 7 hónap múlva máris megkérdőjelezem ezt...fránya hormonok :D

Kamaszodás után rájössz, rádöbbensz, őket kicserélték, nem ilyenek nevelted őket, ezek már szinte nem is a te gyerekeid... Olyan, mintha nyomtak volna náluk egy reset és delete gombot és új operációs rendszert kaptak volna. Néha azt érzed, mindent, amit tanítottál nekik elfelejtettek volna... 😞🙁😮 Onnantól akármit mondasz nem fog rajtuk, sőt, legtöbb esetben ellenszenvet vált ki belőlük.

Felnőttként vagy tartják veled a kapcsolatot vagy nem, attól függetlenül, hogy jó ember vagy-e.

Nekem négy gyermekem van két házasságból (fiú-lány-fiú-lány). Alapvetően jó viszonyban vagyunk mindegyikkel. De ez sokszor csak az én rugalmasságomon, illetve elviselési képességemen múlik. A két idősebb közül a 29 éves fiam évente egyszer, ha eljön hozzánk, negyedévente vált pár szót velünk messengeren, telefonon. Harag nincs, nem vesztünk össze, csupán ennyire van igénye. 26 éves lányom főként a két kisunokánk miatt tartja velünk a kapcsolatot, tőlük függetlenül nagyjából havonta egyszer beszél velünk. Távol laknak férjével, így évente 5-10 alkalommal találkozunk személyesen.

14 éves lányunk manapság a kis-nagylány, nagy-kislány módban van. Hol imád, hol utál minket szülőket. De vele nemige van különösebb gondunk. 16 éves fiúnk ellenben egyre problémásabb! Kitűnő tanuló, de utálja az iskolát. Vannak barátai, de még sincsenek. Hol megvannak, hol vitáznak... egyszer még össze is verekedtek az iskola közeli buszmegállóban a legjobb haverjával, akivel most ismét elválaszthatatlanok... Legújabb kirohanása, hogy én, az apja vagyok a legrosszabb, legszörnyűbb ellensége az életében. Legutóbbi kiabálása szerint "dögöljek meg!" 😞😲😢 Pedig semmit nem tettem! De tényleg!

Képzelhetitek, néha nagyon bánom, hogy másodszor is megházasodtam. Én hülye, családcentrikus életmód kedvelő... Hol vannak már azok a klassz pillanatok, amikor még kicsik voltak és imádtak! (vagy amikor nejem is imádott és kívánt, de ez másik GYIK kategória) Én marha, pedig mai napig reménykedek, hogy lesz ez még jobb.

51F