Az igaz, hogy az idő megszépíti az emlékeket, ha egy gyerek kiskorában borzasztó eleven és rossz volt?

Èn mèg most vagyok benne, nem hinnèm, hogy az idő megszèpìti a nehèzsegeket. Sok örömöt is ad, de az enyèmnek is ADHD-ja van, plusz idegrendszeri éretlensèg/èrzèkenysèg. Üvöltött, ha nem az van amit szeretne, kisebb koràban harapott is. Lassan, de növi ki. Hìvtak rànk többször gyerekvèdelmet, mikor visìt mindig rettegek, megint rànkhìvjàk. Vannak maradandò hegeim a harapàsai utàn. Mindig mardosom magam lelkileg, mert van, hogy kiabàlok, kisebb koràban volt, hogy ràcsaptam, ès biztos emiatt a bàntalmazàs miatt viselkedik ìgy. Utàlja a zajokat, koncertre, bàbszínhàzba, fesztivàlra nem jàrunk. A ruha zavarja, ahogy a bőrèhez èr. Egyre kevesebb, amit hajlandò felvenni.

Mindemellett meglàtja az összefüggeseket, jó a memòriàja. Mindig van valami, ami nagyon èrdekli (hierfókuszàl), rengeteget voltunk kisebb koràban a szabad levegőn.

Nem fogja az idő a nehèzsègeket megszèpìteni, de a szép dolgokat sem fogom elfelejteni

10-re:

Végre egy hozzászóló, aki érti a különbséget!

15-ös, azért ebben is vannak fokozatok.

Nekem mindkét gyerekem adhd-s, és valószínű én is az vagyok.

A lányom magába fordul, szorong, nehezen barátkozik. Igazából nem egy nehéz természetű gyerek, csak ő maga szenved ettől a helyzettől. Azért lett egyáltalán diagnózisa, mert az egyik tanár teljesen rászállt, és kicsinálta idegileg, ezért vittem el kivizsgálásra.

A fiam viszont teljesen más. Kicsi korában folyamatosan ordított mindenért, nem lehetett vele közösségbe menni, nem lehetett rá új ruhát adni. Alig evett valamit, éjszaka sem aludtunk vagy 5 éves koráig. Mindenki meg volt róla győződve, hogy autista, én most sem tudom teljesen kizárni, bár a szakemberek szerint nem az. Vele nagyon nem egyszerű az élet. Tény, hogy sok mindent kinőtt, és most már biztos vagyok benne, hogyha felnő, be tud illeszkedni a társadalomba, de azért 3 évesen ez erősen kétséges volt.