Melyik a jobb? A gyerekeknek?

Nálunk ketten vannak, 2 év korkülönbséggel, én ezt tartom a legideálisabbnak. Így nem csak szimplán "testvérek", hanem barátok is, még a nemük is ugyanaz, ezt picit sajnálom, mert szerettem volna másik nemű gyereket is, de nem kívánságműsor ugyebár.

Azt látom, hogy ahol van 4+ év korkülönbség, ott már nagyon más korosztály a két gyerek, megjegyzem, természetesen így is lehetnek szerető testvérek, csak ugye már nem úgy tudnak együtt jàtszani, felnőni, mintha kb. egykorúak.

Ez az én meglátásom. Mondjuk én sosem voltam zombi anyuka, akinek hajmosásra sincs ideje, veteményest művelek mellettük születésük óta, a házat újítottuk, stb..

"2tesom közt 16 és 18év van. én vagyok a legfiatalabb. amit kicsinek se szerettem."

Gyakorlatilag egykeként nőttél fel. Így nézd a dolgot. Szerettél így felnőni?

Nálunk 5,5 év korkülönbség van a bátyám és köztem. Már ez sok volt. Nagyon keveset tudtunk együtt játszani. Kb. 12-14 éves korától kolonc voltam számára, pedig én szerettem volna vele lenni. Azóta vagyunk ismét "jó testvérek", hogy felnőttünk, de annak nagyon örülök hogy VAN testvérem.

Éppen ezért én kisebb korkülönbséget terveztem, de azért ne olyan kicsit, hogy megvesszek velük.

3 év lett, és azt mondom, hogy tökéletes. Egy fél évig volt 2 gyerek egyszerre itthon, utána ovi. Jutott idő a kisebbre is, nagyobbal is kiélvezhettem a pici korszakot.

Nagyon gyorsan összenőttek, remek pajtások az eltérő nem ellenére (pedig a lány a nagyobb).

"köztem és a 2tesom közt 16 és 18év van"

7 év (vagy több) korkülönbséggel tulajdonképp egykeként nőnek fel a testvérek, mert sosincsenek egy korcsoportban (totyogó-ovis-kisgyerek-kistini-tini-fiatal felnőtt)

Bár nem testvérrel voltam én így, hanem egyik unokatestvérem gyerekével, de ott nagyon kitűnt ez. Hiába, hogy nekünk volt a legpasszolóbb érdeklődési körünk az egész rokonságban, nem tudtam mit kezdeni vele, mert mikor ő belépett a tinikorba én már kiléptem, stb.

Ket hugom van.egyik 7 a masik 11 evvel fiatalabb nalam..kamaszkent ez nem igen tetszett nekem...

Lanyom most 9 eves,fiam 10 honapos lesz...lanyom szeret nagy testver lenni,legalabbis mindig ezt mondja...eleinte fura volt neki,hogy mar nincs egyedul,de megszokta.

Örülök, hogy van 3 testvérem, már kamaszként is megmondtam az egyik (egyke) barátomnak, aki azzal húzott, hogy a testvéreim miatt nem kaptam még mobilt, hogy egyiket sem cserélném el semmire (amúgy elvi okokból nem kaptam, pénz került volna rá). Ideális esetben sokat tanulhatnak egymástól, számíthatnak a másikra és több tesó mellett az élet nem unalmas. Viszont ez nagyban függ a korkülönbségtől és a természetüktől.

Hozzám korban az öcsém van legközelebb, jókat játszottunk, a nővéremmel már nagyobb a korkülönbség (6 év), "óvónénis" típus, kezdetben terelgetett minket, kamaszként viszont már jókat tudtam vele beszélgetni és ma is számíthatok rá. A bátyám már annyival idősebb, hogy nem nagyon volt közös témánk. Szeretem, de olyan távoli. Viszont szerintem a gyerekekre is igaz a "két dudás egy csárdában", könnyen lehet, hogy 2 domináns természetű gyerek nehezen jön ki, legyen bármekkora a korkülönbség.

Egyke gyerek voltam /vagyok . Sokat unatkoztam, sokszor voltam egyedül, pedig jó lett volna hulyulni valakivel..

Így felnőttként is azt mondom, bár lenne egy tesóm, tuti vele csinálnék és osztanek meg mindent.

Az élet viszont meg ajandekozott bennünket két gyermekkel, 2,5 év van közöttük. Egynemuek is. Többet viszont nem szeretnénk, egyenlőre legalábbis. Minden pont jó így :)