Melyik a jobb? A gyerekeknek?

Vér szerint nincs testvérem. 10 éves koromig mondhatni egyke voltam. Nem volt rossz úgy sem. Mondjuk én örülök, hogy van tesóm mégha nem is vérszerinti.

10 év van köztünk. Igaz fiatal, (én is) de megbízható, jó hogy el lehet neki mondani dolgokat, humora is van. Meg hát nyilván szeretem.

Ez azért szerintem neveléstől is függ, a megkülönböztetéstől.

Nincs testvérem. Nekem ez rossz volt gyerekként, ezért mindig is több gyereket terveztem, többre is vágytam.

Kis korkülönbséget terveztünk, annál kicsit nagyobb lett, 3,5 év. Dehát a gyerek nem parancsszóra jön, ezért kb. mindegy is, kinek mi az ideális.

Egyébként bizonyítottan nem jó középső gyereknek lenni, keress rá a középső gyerek szindrómára. Persze normális neveléssel ez kiküszöbölhető, de mégis sok példa van rá.

Testvérek közt kicsi vagy nagy korkülömbség?

Kicsi.

Több testvér vagy csak egy?

Minél több.

Vagy ha nincs teso?

Az a legrosszabb.

Akiknek van testvérük szerintetek középső, legidősebb vagy legkisebbnek jobb lenni?

Bármelyiknek, ha a szülők

- a legnagyobbra nem passzolják rá a kicsiket;

- a legkisebb nem lesz kiskedvenc, akinek mindent szabad, de nincs is leugatva, hogy ő még kicsi mindenhez;

- a középsőről nem feledkeznek meg, miközben a legnagyobb "nagygyerekes" és a legkisebb "kisgyerekes" problémáival vannak elfoglalva.

Nekem van 6 évvel idősebb nővérem. Voltak időszakok mikor utáltuk egymást, vert, bántott ahol tudott, aztán később jó viszonyban lettünk, szoros barátságban. Aztán amióta felnőttünk alig beszélünk, nincs időnk egymásra, eltávolodtunk, nem igazán keressük egymást.

Mindig ő volt a kedvenc, én meg a fekete bárány.

Neki 2 gyereke van, nekem 1, nem is tervezek többet.

Jó dolog a testvér, kivéve mikor nem. És elég hosszú a kivétellista pl.:különböző neműek, személyiségük nem passzol, egyik beteg/sni, mindkettő beteg/sni, túl nagy a korkülönbség, túl kicsi a korkülönbség, testvérféltékenység, akart-e egyáltalán testvért, szülők mindketten akartak-e gyereket még vagy becsúszott stb.

Tudok olyan esetről aki molesztálta a húgát, pedig nem problémás családról van szó. Persze ez extrém meg nagyon ritka de szemlélteti hogy nem csak áldás a testvér.

Nincs egyetemes jó döntés mert sok-sok tényező összjátéka hogy jó-e. Pl.:szülök munkaideje, van-e elég idő/pénz mindegyikre külön, csinálnak-e programokat, örülnek-e mind egymás létezésének stb.

Én szerettem egykeként felnőni. Persze, mondtam hogy szeretnék kistesót, de mint a gyerekek, egyik héten kutyát, majd lovat, majd kistesót... Semmi hátrányát nem éreztem, hogy egyke vagyok (voltam).

Végül 16 év korkülönbséggel született egy öcsém, ráadásul apukámnál (én anyukámmal éltem), szóval nincs közöttünk testvéri kötelék. Persze, azt mondom hogy az öcsém, de ennyi... A megnevezésen kívül semmi testvéri nincs a kapcsolatunkban, főleg hogy kb két havonta találkozunk néhány órát.

Én is szerettem egyke lenni, soha nem vágytam testvérre, most felnőttként meg kifejezetten örülök, hogy nincs.

Mi max 2 gyereket akarunk, de én egyelőre inkább abba az irányba húzok, hogy egyke marad a lányom. Pont azért, mert ha kicsi a korkülönbség az oltári szívás tud lenni, évekig nem alszol, és így lesznek a "hajat mosni sincs időm" zombi-anyuk. Ha meg nagy a korkülönbség, akkor sokáig húzódik ez az egész babás-kisgyerekes korszak, rengeteg időre taccsra vágja a nő karrierjét, nem olyan intenzív a szívós időszak, de cserébe jó hosszú. Szóval sehogy sem jó.