Hogy kell kezelni, ha valaki mindig dicsekszik?

Teljesen megértelek! Nálunk ugyanez volt, csak talán még rosszabb, mivel az én gyerekem sérült és a barátnőm ezt nem értette meg. Mindig rácsodálkozott, hogy az én gyerekem miért ott tart, ahol...

Nem fogta fel, hogy sérült és nem volt tapintatos egy cseppet sem.

Úgyhogy megelégeltem a dolgot és szépen fokozatosan kiiktattam az életemből. Találtam olyan barátnőket, akik sorstársak, megértenek és büszkék az én gyerekem sikereire. Én pedig szintúgy büszke vagyok az ő gyerekeik sikerére. Sokkal boldogabb vagyok azóta!

Vedd magad körbe te is jóindulatú emberekkel, az ilyen dicsekvő, tapintatlan idiótákat pedig el kell kerülni messziről!

Lehet, hogy nem akar semmi rosszat és eszébe sem jut, hogy ez nálad hogyan csapódik le. Szerintem érdemes lenne erről normálisan kommunikálnotok, vagy akárcsak jegyezz meg annyit, hogy egy picit szívfacsaró neked ezeket a videókat látni és ez nem ellene szól, mert szívből örülsz nekik, csak na. Ez van.

Magadban is tedd helyre, hogy ő nem jobb anya attól, hogy a gyereke milyen ütemben fejlődik és te sem vagy rosszabb. :)

Az én fiam is nagyon gyorsan fejlődött mindig, minden téren. Nem csak szerintünk, a védőnő és a gyerekorvos is rendszeresen ledöbbent rajta, hogy miket tud már.

Van egy barátnőm, a kórházban ismerkedtünk meg, ugyanaznap szültünk. Neki is fia született, egészségesen, de viszonylag hamar elkezdett fura dolgokat produkálni, és ki is derült később, hogy autista.

Namármost az elején mindketten lelkesen küldözgettük egymásnak a gyerekek "mérföldköveiről" a képeket, videókat, de amikor a barátnőm a fia 1-1,5 éves kora körül hangot adott neki, hogy szerinte nincs minden rendben, akkor én visszább vettem, majd miután megkapta az autista státuszt, kb le is álltam teljesen. Tapintatból.

Nem sokkal később rámírt, hogy miért vagyok így eltűnve, miért nem küldök semmit, hát ő tök kíváncsi, hogy mi van a fiammal meg velem. Szépen megfogalmaztam, hogy miért...erre kb leb.szott, hogy jaj hát ne már, ettől ne offoljuk már egymást, küldjem bátran, ahogy eddig is, mert ő ugyanúgy kíváncsi ránk. És ő is küldi meg írja amúgy azóta is, amikor épp valami nagyobb fejlődést produkál a fia (nagyon ügyes és szépen halad egyébként). Már 6,5 évesek.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy simán lehet, hogy a barátnőd azt hiszi, hogy 100% együtt örülsz vele. És szerintem nyugodtan jelezhetnéd felé finoman, hogy néha sok, meg rosszul esik. Meg kéne értenie, ha tényleg barátok vagytok.

Ha igazi a barátság, beszélj vele, hogy mit érzel. Őszintén.

Ha nem szólsz, nem fogja tudni, mi a bajod.

Jelezd mindenképp, vagy építsd le az életedből, mert ez így eléggé lélekgyilkos. A normális barátnő felfogja és megérti, de sokan nem.

Szintén auti-anyuka vagyok, egy amúgy értelmes gyereké, csak hát ő nem az átlag mérce szerint fejlődik. Én nagyon büszke vagyok rá, de ha valaki elkezdene a saját NT gyerekéről videókat küldözgetni, az eléggé padlóra küldene lelkileg.

Mondd meg neki, hogy ne veled ossza meg az örömét, mert beárnyékolja az életed.

Nem látok bele a beszélgetéseitekbe, de lehet, hogy nem dicsekszik, csak boldogan újságolja, hogy épp mit tanult a gyerek, te viszont rosszul éled ezt meg. Ahogy leírtad persze úgy jön le, mint ha ő lenne a gonosz boszorkány, te meg egy Hamupipőke kaliberű szende kislány, de a valóság gondolom ennél jóval árnyaltabb. Ha annyira jó barátnők vagytok, akkor el kell mondanod neki milyen érzéseket vált ki belőled. Te amúgy nyíltan beszélsz vele a gyermeked fejlődését illető aggodalmaidról?