Az apák kapcsán miért csak a negatív sztereotípiák kerülnek elő?

Én elismerem a férjem, tök jó, hogy sokat segít, de szerintem alapvetően bármennyit is segít, a dolgok oroszlánrésze anyukára hárul. (És ezzel a sokat segítő férjem is egyetért.)

Apukának megmarad a munkahelye, a napi felnőtt emberi kontaktok, akkor ül be a budiba, amikor akar, akkor eszik, vagy iszik egy kávét csendben magaelé bambulva, amikor akar és nem kell néha 16 lehetetlennek tűnő feladatot egyszerre megoldania, mert a gyerek a legrosszabbkor kezd el ordítani, stb. A férjem pl. a babánk 7 hónapos koráig éjszaka is hiába kelt, vagy próbált volna kiváltani, cici kellett zömében. Azóta megszoktuk, hogy az éjszakákat én viszem, semmi szükség arra, hogy ő se aludja ki magát, inkább másnap siessen haza és babázzon, amíg én alszom egyet. Ha nagyon durva éjszakánk van, akkor persze besegít, de szerencsére (lekopogom :D) ez ritka. Ergo az életének kb. a harmada, vagy valakinél valamivel több megmarad a régi mederben, míg anyuka élete ténylegesen 100%-ban megváltozik. Ezen apuka nem tud segíteni, ez egy 0-24-es szolgálat. Ha ez társul a nulla segítséggel, akkor persze mégnehezebb a helyzet.

Én is úgy látom, hogy az általánosít előszeretettel, annak a legnagyobb a szája, aki olyannak szült, akinek valószínű nem kellett volna... Persze lehet azt mondani, hogy ezt nem tudhatta előre, de egyetértek abban, hogy ennek azért vannak előjelei. Nyilván azt nem tudhatom milyen apa lesz a férjem, csak sejthetem. De azt látom, tudom hogyan viszonyul hozzám a mindennapokban, számíthatok-e rá, segít-e, stb. Sokszor már itt több sebből vérzik a dolog.

“ èn szívesen csinálom, csak méltatlan, hogy ezt a részét soha nem ismeri el senki, mindig csak az kerül előtérbe, aki szarik az egészre :)

Azèrt nem jàr se elismerès se dicsèret ami alapból termèszetesnek kellene lennie. Most komolyan a gyereked nem? Ez nem munka nem segítès hanem rèszed abból amit vàllaltatok közösen, a gyereked!

Azzal, hogy elismerèst vàrsz azèrt mert ellàtod a sajàt gyereked te is csak azt jelzed, hogy amugy ez csak Anya dolga lenne de te “ besegítesz” milyen jófejsèg tôled holott errôl szó sincs.

“ Igazad van, hogy természetes, hogy a másik szülő is vállalja a részét, de szerintem a háttér biztosítása is része ennek a gondoskodásnak.”

Màrmint az anyagi hàttèrre gondolsz? Mièrt gondolja azt a legtöbb fèrfi, hogy minden anyuka eltartott amikor otthon van gyesen? Normàl esetben van Csed ,Gyed. Èn pl jól kerestem szülès elött igy a Csedem is jó volt kvàzi simàn hozzà jàrultam a csalàdi kasszàhoz ugyanugy mint elötte.

Ès egy gyerek sem marad mindig baba, megnô ès megy bölcsibe oviba anyuka vissza dolgozni. 90% ban itt is anyukàè a nagyobb rèsz hisz àltalàban hozza viszi szülôire megy tanul vele intèzi a dolgait ès a munka mellett a hàztartàst is nagyrèszt viszi.

Ez az erôn felül teljesít munka mellett a fèrfi ez meg mi? Hogy 8 óràs munka utàn nem csak fekszik a kanapèn hanem pl eteti fürdeti a gyerekèt? Ne màr…..🤷🏼

11# Igen, érdekes hogy otthon maradó félként mindig a nőre asszociálunk, hiszen szerintem ma Magyarországon 98%-ban a nő az otthon maradó fél.

Értem mit szeretnél mondani és egyetértek abban, hogy ez mindkét oldalról nagy teljesítmény. Ugyanakkor szerintem mégsem lehet ezt így mérni, hiszen maximum ti veregetitek meg egymás vállát az út végén, hogy "ezt jól csináltuk anya/apa". A mérce abszolút szubjektív, hiszen a Kolompár família ugyanúgy megveregetheti a vállát annak a bizonyos útnak a végén, pedig hát... ezt hadd ne fejtsem ki.

Szerintem az a fontos, hogy a két fél a saját párkapcsolatában tudjon jól kommunikálni. Tudjanak elismerni, megköszönni, dícsérni, bíztatni kölcsönösen. Én pl. érzem, hogy nekem nőként erre sokkal de sokkal többször van szükségem, mint korábban valaha is. Nehezen viselem az itthonlétet egy nehéz babával, így sokat változtam, sokszor vagyok elviselhetetlen. DE! Megtanított ez a helyzet kommunikálni minket. Előtte is tudtunk, de közel sem olyan jól, mint amit a babánk hozott ki belőlünk. Iszonyat érzékeny időszak ez és nagyon könnyen félretud menni a dolog. Sokaknál félre is megy, onnantól kezdve pedig bomlik az egység és borul a kártyavár.

Ha elképzelsz egy kártyavárat, annak több szintje van. Alulról építkezünk felfelé. Ha jön egy szellő, közel sem biztos, hogy viszi az egészet, újra tudjuk építeni. Ahol viszont már az erős alapok sincsenek meg, ott nem lehet "szintet lépni", mégis sokan megpróbálkoznak vele. Hát ezek az emberek azok szerintem, akikről te beszélsz. :)

- Rinyálni mindig azok rinyálnak, akik nem tudtak jól választani, és nem vállalják a saját rossz választásuk eredményét,

Én ezzel azért nem teljesen értek egyet. Nem egy olyan férfi van, akivel klappolt minden, csak a baba után valami megváltozott benne.