4 évesen normális ez a viselkedés?

A kisfiam mostanában, ha nem kap meg valamit, vagy valami nem úgy van ahogy ő akarja, akkor sír, közben sikongat, üti amit ér. Mint egy 2 éves gyerek.

Egyedül nevelem, az apjánál néha el van kényeztetve. Mindene megvan, ez tény.

De fogalmam sincs hol rontottam el. Alapvetően egy jó gyerek, az oviba is csak akkor hisztizik, ha meglát. Az óvónők mondták, hogy áldott jó gyerek. Sokan említették már (nagyszülők is) hogyha nem vagyunk ott én vagy az apja, akkor jól elvan. De ha egyikünk is megjelenik, már dacoskodik. Egyébként annyira okos és értelmes gyerek, ezt mégsem tudom vele megbeszélni soha. Csak kiabál, hogy hagyjál meg hogy ne szólj rám. Totál kivagyok ettől, hogy egyik pillanatban vidám, a másikban meg azt mondja utál. Volt hogy akkora cirkuszt csinált, hogy megpofoztam. Persze tudom ez sehova se vezet, de elszakadt a cérna. Most is azon hisztizett, hogy rászoruló gyerekek kapják a kinőtt ruháit, és ő nem akarja odaadni. Ilyenkor mit kell tenni? Hiába próbáltam elmagyarázni mindent neki. Visszabeszél és csak bőg. Néha úgy érzem megbuktam mint anya és nem bírom tovább, nevelje az apja. Most is itt bőgök a háta mögött. Nemtudom mit rontottam el, olyan közel álltunk egymáshoz. 2 évig szoptattam, ketten lakunk, mindene megvan (kivéve az, hogy "rendes" családban nőjjön fel, de a bántalmazó apjához nem megyek vissza akkor se) És mostanában a dackorszakot éljük újra, pedig lassan 4.5 éves. Ez már a személyisége gondolom. Hogyan neveljek belőle normális embert?