Normális az ilyen viselkedés 10 évesen?
Nem vagyok még szülő, 19 éves vagyok. Van egy 10 éves féltestvérem, nem élünk együtt. Annyira furcsa számomra, hogy 10 éves és még mindig a játék a mindene, Minimaxot és Duck Tv-t búj. Nem tud ülni nyugodtan 2 percig, én kimegyek beszélgetni apukámmal és nyúz, hogy menjünk játszani, általában ilyenkor bemegyek a szobájába és megpróbálok vele beszélgetni, de egyszerűen lehetetlen. Azért furcsa ez számomra, mert én 10 évesen már nem igazán játszottam, ha volt olyan, hogy egy nagyobb gyerek jött át, akkor inkább beszélgettem vele, felnőttekkel teli társaságban is nyugodt voltam, nem pattogtam. Van még 2 unokatestvérünk, ők is ilyenek, 9 és 7 évesek, mármint hogy nagyon érettek már a korukhoz képest, jókat lehet velük beszélgetni az ő kis nyelvükön, a 9 éves már rengeteget olvas, nem is foglalkozik a játékaival, könyveket kér karácsonyra, születésnapra. Nyilván nekem teljesen mindegy melyik hogy viselkedik, csak tényleg kicsit feltűnő nekem, hogy a húgom 10 évesen ilyen.
Másik pedig; a gátlások mikor jelennek meg? Múltkor például játszótéren voltunk, ahol elkezdtem beszélgetni egy velem egykorú sráccal, odajött a húgom is, hogy menjek vele játszani, miközben a nadrágjában volt a keze és vakargatta magát ott. Aztán a liftben elmagyaráztam neki, hogy ilyet nem illik, legalább ha mással beszélgetünk.
Van okom aggódni? Ugye nincs vele semmi baj? Vagy csak én voltam ilyen nagyon korán érő? :D










Van valami baj a toronyban.
Amikor én voltam 12, nálunk nyaralt a 10 éves unokahúgom és neki is voltak érdekes dolgai, például nem bírta felfogni, hogy nem biciklizünk az út közepén. Amikor jött egy kocsi, sose húzódott félre, mindig tekert egyenesen neki. Pedig ő városi, mi pedig falusiak vagyunk.





Szerintem próbáld meglátni a testvéred jó tulajdonságait, ahogy eddig is igyekeztél! Két különböző karakterisztika vagytok, és lesztek is a jövőben valószínűleg, de ezzel nincs semmi baj!
De amúgy tökéletesen átérzem a félelmed, mert nekem az unokahugom az ilyen, de próbálok társa lenni némyel dologban, amennyire a határaim engedik. A szeretet, és a megértés az amivel a legjobban lehet az ilyen helyzeteket kezelni, majd el lehet kapni a megfelelő pillanatot egy tartalmas beszélgetésre.
Bevallom, én a hugomat régen teljesen elhanyagoltam, nem foglalkoztam vele, és nagyon gyenge kötelék lett közöttünk, amit sajnálok, és egyenlőre még nem jutottam el oda hogy változtassak ezen... De érdemes ápolni a kapcsolatokat (tudom, nem valami hiteles, csak remélem hasznos)





az volna a normális ha egy gyerek 10 ėvesen játszik..
mėgis mit kellene csinálni?
inkább jatszon, mint a tablettet, telefont nyomkodja.
Nelem 8 és 10 éves gyerekeim vannak. ės ők is sokat játszanak mėg. sőt mėg szerepjatėkokat is. de ettől mėg olvasnak is, és beszélgetni is lehet velük















Az én véleményem szerint teljesen normális.
Én is nagyon sokáig játszottam és néztem meséket, néha még van, hogy most is elnézem őket.
Ha majd még kicsit idősebb lesz a gyerek, akkor mar nem lesz belőle nagy bajod.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!