Ezek a dolgok normálisak 1,5 évesen? Nektek ilyen téren milyen a gyermeketek viselkedése?

Kisfiam 17 hónapos. Igazából egy nagyon aktív, érdeklődő, nyitott, szerintem jó humorú de sok figyelmet igénylő, okos kisfiú.

Ami “zavar” hogy amellett hogy sokszor már már túlzottan anyás velem, másokkal (akár rokon, akár idegen) nagyon undok tud lenni.

Ezeket most nem azért írom, hogy leírjátok:

“Mit vársz, picike még..” “Vagy hogy én vagyok neki a legfontosabb és ez így van jól..” és stb.

Mert ezeket tudom én is, és természetesen bizonyos szintig teljesen normálisnak is gondolom. Csak valamiért bánt amikor így viselkedik.

Alapvetően persze nagyon jó hogy kötődik hozzám, és szerencsére idegenekkel is egészséges a félelme, kiváncsisága is. Előfordult ugyan, hogy elsírta magát valakitől, de nem vészes a dolog. Pár alkalommal volt ilyen és szerencsére nyugtatható, csak megijed. De sokszor meg huncutkodik, keresi a kontaktust azokkal akik szimpatikusak, szóval szerintem ez teljesen egészséges így ahogy van.

Ami a gond az inkább az, hogy a családom belül nagyon csunyàn tud viselkedni a rokonokkal, ha éppen olyan medve van. És ez vonatkozhat rajtam kívül bárkire. (nagynéni, nagymama nagypapa, stb... de akár az apukájára is...) ha “ilyenje van” akkor morcos, morgolódik és eltolja magától az embereket. Rázza a fejét az adott emberre, elfordul, làthatóan mérges ha piszkálják, stb. Pl gyakran előfordul hogy pl ha van valaki nálunk vagy vendégeskedünk valamelyik nagyinál, és valaki bejön a szobába, rá se néz és ha mondom neki hogy nézd ki van itt vagy integess (pl. a papának) akkor morog és elfordul, láthatóan nem akarja felvenni a kontaktust és méf mérges is hogy az adott személy ott van. Ez nem mindig van persze de sokszor előfordul.

Ugyanakkor manapság más kezében, ölében sem marad meg, csak nálam.

Vagy pl estére megérkezik a nagyi ès másnap reggel mondom neki, hogy itt van a nagyi akkor már eleve nem is örül inkább morgós, mérges, hisztis amiatt hogy nem csak mi vagyunk. Néha 1-1 szemèlyre van làtható öröme, de nem mkndig, sőt. Olyan érzésem van mintha ezeknek a latogatasoknak utazasoknak annyire nem örülne. Van amikor persze barátságos, és vannak kivételes személyek is, akikkel mindig szimpatizál, de sajnos egy ideje elég gyakran “undokoskodik” a fent említett formákban.

Egyébként lehet hogy nem ez a legjobb kifejezés erre, de bennem ez a szó fogalmazódik meg. De közben meg ha csak velem van nagyon sokat (mondjuk hetekig nem találkozunk másokkal) akkor meg látom rajta hogy igenis jól esik neki a társaság.

Szoval nehèz eldönteni nekem hogy ez ebben a formában általános-e vagy csak ő ilyen tipus.’szerintetek?