Vajon jó anya lennék?
egy 17 éves lény vagyok Budapestről. az iskolám egy általános iskola és egy gimi egyben, így az ebédlő közös a kicsikkel. mikor ma elmentem ebédelni, 3 barátnőm mellém ült, (nevezzük őket Nikinek, Mellinek és Nellinek). egyszer csak Melli oda hívott magához egy másodikos kis lányt akinek a neve Amira volt. ez a kis lány enyhén ijesztő, pszichopata beütésű néha, mindig csapkod másokat, én szerintem nem bírnak vele se a tanárok se a szülei, nagyon neveletlen. Melli megkérte Amirát hogy szedje szét Nellit és a barátját mert mindig "nyalják egymást". én ezt személy szerint nem értem mert mindig Nellivel vagyok és általában csak fogják egymás kezét a barátjával. szerintem ebben nincs semmi rossz, egy kapcsolatban talán épp hogy alap dolog fogni egymás kezét. Amira azonnal elkezdte az ebédlő asztalánál piszkálni Nellit hogy szakítson a barátjával, mert a kis lánynak nem szimpatikus a fiú (?), és hogy meg fogja verni a kis lány Nelli barátját. meg maradt akkor MÉG a hideg vérem, nyugodtan próbáltam elmondani a kis lánynak hogy ez nem így megy. nem fogja csak azért bántani Nelli a barátját lelkileg azzal hogy szakít vele csak mert másnak nem szimpatikus a fiú. ő elkezdett flegmázni meg bunkóskodni, meg rám szólt mint egy senkiházira hogy "kuss". abban a pillanatban felálltam az asztaltól, és kivittem az ebédemet a pultra, mert rám jött a hányinger ez miatt a kis lány miatt. emlékszem Amirának nagyon sokszor volt az hogy segítettem neki a házi feladatában, vettem neki csokit/cukrot, a hátamon vittem mintha a "nővére" vagy az "anyja" lettem volna. és ezt kapom ennyi kedvesség és türelmesség után? nagyon megharagudtam rá, és magasabb hangerővel (mikor visszamentem az ebédlő azon asztalához ahol eddig ültem) leszídtam egy kicsit a lányt hogy miért ilyen neveletlen, miért szól bele más életébe/szerelmi kapcsolatába? ha az én kapcsolatomba szólt volna bele, lehet megtépem a kis csajt, de egyébként a saját 3 éves öcsémet nem szoktam megcsapdosni ha rossz gyerek időnként.
mikor vége lett a napnak, és indultam a buszmegállóból haza felé, elgondolkodtam azon hogy most kiköveteltem a kis lánynak azt hogy az osztályfőnöke behivassa a szüleit és elbeszélgessenek vele. mert amit csinál 2 éve itt, az nem normális számomra, neveletlen, a jóval idősebbek kikezd, és méghozzá azzal is úgy beszél mint a véres ronggyal aki egyébként kiköpi a lelkét csak azért hogy a kis lány ne érezze magát nagyon magányosnak csak mert a viselkedése miatt "kiközösítik". elértem ezzel valamit? nem hiszem. a gyerek ugyan úgy bunkó marad, ugyan úgy flegmázik gyerekkel, fiatal- és már felnőttel szemben egyaránt.
mikor haza értem, bekapcsoltam a gépemet és azonnal írtam a barátomnak hogy nem lesz gyerekünk, az is biztos. nem tartom magam jó nővérnek se és (majd ha egyáltalán leszek,) jó anyának se. ő ezt hirtelen nem értette, mert én nagyon szeretem a gyerekeket, ő nem annyira de elviseli őket, és majdnem minden héten felhozom témába a baba cuccokat, hogy milyen aranyos lehet anyaként a saját magzatodat felnevelni stb. de én szerintem nem lennék jó anya, mert vagy túl szigorú lennék, vagy túl engedékeny, középutat meg nem találok mert nehéz számomra. nem vagyok "hamar dühödök fel" fajta, de azt sem mondom hogy minden napomat nyugodtan töltöm el.
a barátom nyilván csak vállat vont, gondolta majd úgy is változik majd még ez a véleményem, ha eddig akartam gyereket majd, akkor ezek után nem hinné hogy végleges marad ez a "ne legyen gyerekünk" időszak.
mit gondoljak? mit tegyek? kérjek bocsánatot a kislánytól amiért leszídtam? beszéljek a szüleivel? engedjem el ezt az egészet és maradjak az eredeti véleményemnél, hogy egy kapcsolatba bele fér egy gyerek is a későbbiekben? vagy inkább legyek "gyermekmentes" életem végéig?
sok a "rossz gyerek" de ők sem igazán rosszak. csak még neveletlenek. ezt gondolom erről. bár azért reménykedem benne hogy a kis lány javulni fog viselkedés szempontjából és nem akar minden második emberbe bele rúgni. de én most mit tegyek? jó anya lennék vagy se? az öcsémmel se vagyok a legjobb testvéri kapcsolatba, mert én se tudom megnevelni, nem hogy a szüleim. én engedékeny fajta vagyok, de vannak olyan időszakok amikor tudom rendesen nevelni az öcsémet, bár a szigorúbb fajta inkább a barátom lenne. nem tudom mi lenne a megoldás. hogyan keressek középutat, hogy ne legyek se túl szigorú de ne is legyen túl engedékeny?
"Iskolapéldája vagy, hogy miért nem kell idő előtt, nulla élettapasztalattal, nulla önismerettel, nulla komplexebb gondolkodással gyereket szülnie egy tininek."
Nem csak aza durva, amikor egy tinédzser gyereket szül, de amúgy igen, ez is meredek.
Gondoljunk bele, pedag és pszichó szakok nappali tagozata tele van tinikkel (18-20 évesek). Pláne!
Ha rajtam múlana, 23 éves kor alatt megtiltanám, hogy bárki is ezen szakokon tanulni kezdjen, azonban fejlődéslélektani elmélet alapjait már középsuli utolsó évében kötelezővé tenném, szigorúan gyakorlattal (bölcsi, ovi, kisiskolások) egybekötve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!