Miért ilyen nehéz az elválás a gyerektől?

Az én fiam is most szept-ben kezdte az ovit. Sosem volt anyás, mindig elvolt nélkülem a nagyszülőknél, és az ovit is ismerte már mert elég sokat bejártunk az utóbbi egy évben. Mindketten nagyon vártuk már, mert csak jobb ott neki a többi gyerekkel, és szerencsére szereti is nagyon az ovit. Egy könnycsepp nélkül beszokott, az elején még az sem bírta kivárni hogy átöltöztessem már rohant is be a csoportszobába. Egy hét után ott is aludt egy hetet. De az az üresség, ami itthon várt, és várni a délutánt, hogy mehessek érte, állandóan azon agyaltam vajon mit csinálhat, pedig tudom,hogy szeret ott lenni. Csak nekem volt nagyon rossz. Sokszor sírtam is emiatt. Igazából nekem sem lenne muszály, hogy ott altassam, mivel itthon vagyok, várom a kistesót, de olyan nagy volt miatta a lelkiismeretfurdalásom, hogy inkább nem altatom ott.

Most hogy déli hazajárós, még mindig nagyon nehezen engedem el. Pedig tudom,hogy neki jó ott.