Hogyan neveljem a gyerekeimet, hogy jó testvérek legyenek? Milyen hibákat kerüljek el a nevelésük során?

Bizony, az igazságosság nagyon fontos! Meg hogy ne példálózz az egyikkel, ha a másik rossz.

Én pl kifejezetten utáltam sokáig a hugomat (a felszínen), mert eleve elvette tőlem azt az időt, amit előtte anyu rám szentelt. Aztán, mikor nagyobb lett, azért utáltam, mert ő jobban teljesített, aranyosabb, segítőkészebb stb. volt. Nem voltam ám én olyan "neveletlen", csakhogy mindig ezt kaptam a fejemhez,. hogy vehetnél a hugodról példát, és pont ezért csináltam tovább a hülyeségemet. Mert nem mindegy, úgyis ő a kis kedvenc. Nagyon haragudtam! Aztán jött egy eset, amikor szívem mélyéről valami hatalmas óvással, szeretettel kiálltam hugom mellett. Na, onnantól kezdve lettünk "elválaszthatatlanok". Azóta is a legjobb barátaimhoz is sorolom, szinte naponta beszélünk, és ahogy tudunk, találkozunk.

Köztünk amúgy 6 év van, úgyhogy pont fel tudtam már fogni azt, hogy mennyit foglalkozik anyu vele, és velem...