Idegbeteg 2 eves, letezik ilyen?

Kezracsapas, buntiszek?

Dehat te is azt erosited benne, hogy a csapkodas oke ezel szerint.

Dackorszal+eroszakos apa kombinàciòtòl ilyen a szegèny gyereked.

Nem buntetni kell, hanem peldat mutatni neki es hatarokat szabni neki normalis eszkozokkel.

De elobb az otthoni mergezo kozeget kell megoldani.

Szomorú olvasni, hogy az emberek így, ilyen eszköztelenül nevelnek gyereket, nulla tudatossággal - nem is kell csodálkozni, hogy ilyen a társadalmunk amilyen.

Olvasd el a Pozitív fegyelmezés és az Erőszakmentes kommunikáció c. könyveket kezdésnek. Hogy minimálisan képbe kerülj és legyen némi eszköz a kezedben a kiabálás meg kézrecsapkodás, büntiszék helyett.

A férjeddel meg nem adok 5 évet és elváltok. Olvasni is rossz, hogy mit meg nem enged és te mit tűrsz el. Arról ne beszéljünk, hogy a fiadnak "csodás" férfi minta.

14

Csak azok beszélnek ilyen baromi könnyen, akiknek jó gyerekei vannak.

Könyörgöm, egyeseknek vadállatai vannak otthon, nem gyerekei.

K*rva könnyű ezzel az “erőszakmentes neveléssel” dobálózni, mikor a gyereked otthon kb kékre lilára ver. Azt hiszed minden gyereknél hat ez a “beszélgetősdi”?

Hogy jajj, nem szabad összefirkálni a falat, de tessék kapsz kifestőt, jajj nem szabad kiborítani a kaját, mert anyának meg apának aztán dolgoznia kell miatta, jajj ne üss meg, mert fáj”.

Ezek hatnak szerinted? Igen, talán egy átlagos gyereknél igen.

De az amelyik DIREKT torkon és fejen rúgja teljes erőből az anyját, vagy hozzávág egy k*rva nagy követ, az semmit nem fog ebből megérteni.

Nagyon könnyű ám pszichológust játszani, meg hangzatos dolgokat olvasni.

Csakhogy ez nem minden gyereknél működik.

Jelen esetben persze a legnagyobb hibás az apa. Nem fog egyedül menni az anyának már a nevelés. Az ő kezéből itt már kicsúszott. 2 éves gyerekkel beszélni erről értelmesen még nem lehet.

15: ezeket a dolgokat nem 2 évesen kell elkezdeni. Akkor már tűzoltás van. Az alap, hogy nem jut el eddig a gyerek, mert tudatosan építem fel a kapcsolatunkat, a határokat, a kezdetektől. 2 éves korára a gyerek el se jut oda, hogy eszébe jusson kővel teljes erőből megdobni.

Például a gyerekem 3 kutya mellett nő fel, és 1-1,5 évesen is tökéletesen tudta, hogy mit szabad és mit nem velük. Míg hallom, hogy sok 3-4 éves gyerek mellé nem mernek állatot vinni, mert nem bánik velük szépen. Cibálja, húzza-vonja stb.

Egy szó mint száz, a kérdés hogy a gyerek milyen szellemiségbe nő bele.

Ha egy szülő, már a szülővé válás előtt magáévá tudja tenni a fentebb említett tudatos elveket, már felkészült eszköztárral vág neki a 0. pillanattól, akkor nem fog eljutni odáig még a dackorszakban sem, hogy eszébe jusson teljes erőből hozzádvágni egy marék követ az anyjához.

És nagyon nagy valószínűséggel ez nem fejlődési rendellenesség, hanem az elmúlt 2 évnek a lenyomata, tükre, ha úgy tetszik.

(az meg rohadt nagy ferdítés, hogy ezek az eszközök "beszélgetősdi"-k - ha olvastad és ezt szűrted le, az elég gyenge szövegértésre vall, ha nem olvastad csak hallomásból ítélkezel, akkor ajánlom, hogy olvasd el te is. Az alap az érzelmi igények észrevételén és kielégítésén van. )

15

Akkor mire vagy fel ilyen okos a kérdezővel szemben? Te magad írtad, ezt nem akkor kell elkezdeni, mikor már vadállat a gyerek.

De itt már ez a helyzet. Na, erre van valami megoldása a pszichológusoknak?

Én is hallom ezerfelől a tudatos nevelést, ne aggódj. Minden platformon nyomatják.

De arról valahogy sose esik szó, hogy mit lehet tenni az ilyen gyerekkel már, akiknek nem volt következtetes a nevelése, vagy van akadályozó tényező (pl apuka) és szószerint kezelhetetlenek.

Igenis itt már nem segít a szép szó, a magyarázat stb. Főleg nem egy 2 évesnél, aki már most elment nagyon más irányba.

Az ilyen fogja az oviban sárral etetni meg bottal ütni a te gyerekeidet, remélem az tudod. Ha te megpróbálsz “elbeszélget vele”, még neked is neked megy.

Erre kérem akkor a választ, hogy mi a megoldás rá! Persze mondani hogy “következtetes nevelés így meg úgy..” az sokkal könnyebb. :)

18

De erre is van megoldás, szakember! Nem egy mondatos javaslat fog segíteni, hanem ez egy nagyon hosszú és nehéz folyamat, de könnyebbé lehet tenni, megfelelő motivacioval es a hozzaallas megváltoztatásával. Nyilván egyszerűbb azt mondani h a gyerek egy vadállat és nincs megoldás, sajnos ez is a gyakoribb, de mindig van lehetőség a kapcsolat helyreallitasara! Felnőttként is, pont ezért jár rengeteg felnőtt terápiába, ha nem lehetne változtatni, akkor semmi értelme nem lenne az egésznek és már rég kikopott volna, viszont nem ez történik, hanem egyre többen kérnék megfelelő szakmai segítséget.

Az a válasz, hogy egy ilyen komplex 2 éves rossz irányba menést nem lehet egy gyakorikérdések.hu-n 3 mondatos tanáccsal kezelni.

Alapjaiban változtatni kell, és hogy min és milyen mértékben ahhoz látni kell az egész képet (nem 5 mondatban leírva).

Ám ha venné(d) a fáradságot, hogy elolvasd a könyveket, akkor abból kapna fogódzókat, eszközöket és elindulhatna még mindig egy tudatos úton. Ez a fele sosem késő.

Egy alaptétel ugyanis igaz, hogy a gyerek azért csinálja, mert valami érzelmi deficite van, ezt próbálja már ilyen módon a külvilág (jelen esetben az anyja tudtára hozni). Egy érzelmileg támogató, de határozott környezetben biztos vagyok benne, hogy javulást lehetne elérni. Az is segítség lenne, ha az állandó feszültség megszűnne. Az is tudna segíteni, ha a gyerek a feszültségét ki tudná adni (pl igen, hiszti formában - mert nekik ez egy szelep ebben a korban -, támogatólag meghallgatva - ezt hívják "sírásmeghallgatásnak"). De ezeket az ember hiába írja le 3-4 bekezdésben, ha a másik oldalon nincs háttértudása róla, akkor azt valahogy meg kell szereznie. Erre jók az ilyenfajta könyvek vagy tanfolyamok is vannak.

Az meg, hogy a többség ezeket az elveket lepontozza, számomra még mindig azt jelenti, hogy akik ma gyereket nevelnek, azok még mindig úgy csinálják, ahogy a szüleink, többségében autoriter módon. De ez a kérdés szempontjából teljesen irrelevás természetesen.