Duhroham 3 eveseknel normalis?

Nekem eletkori sajatossagnak tunik egy kis temperamentumossaggal megspekelve. A nagyobbik gyerekem volt nagyon hasonlo, csak ott nem volt teso akkor meg (a teso nehezito tenyezo a ti helyzetetekben, gondolom kb. fel-1 ev kozotti, ha karamba tudjatok meg tenni).

Az en gyerekem 3 evesen minden delutani alvas utan kb. 1 orat orditott, kezelhetetlen volt. Nagyitoval kellett figyelnem, hogy mikor almos/ehes. Volt nala gyanum enyhe szenzorossagra, az tud ilyet okozni, hogy a fizikai ingerekre erosebben reagal az atlagnal (egyensulyerzek, kiskori sirossag bizonyos zajok eseten, nem lehetett letenni, ejjel rengeteget ebredt, stb.).

Ami felmerult bennem, es amit tudtok tenni azon kivul, hogy nagyon figyeltek, hogy mikor ehes vagy almos (ez nalunk kb. 10-bol 7x segitett), hogy megnezitek, hogy nem all-e fent valamilyen etelerzekenyseg. Ennek lehet jele pl. ekcemas bor, idonkenti hasmenes, vagy szekrekedes, kis, pattanasszerupottyok az arcon vagy a test tobbi reszen, ejszakai ebredesek stb. Akar egyetlen tunet fennallasa is gyanura adhat okot. A vervetel sok esetben nem mutatja ki. Amit csinalni tudsz egy ilyen kicsi gyereknel ebben az esetben, hogy taplalkozasi naplot vezetsz, es kiveszitek az etrendjebol a fo allergeneket. En a glutennal es a fruktozzal kezdenem, mert azok tudnakaz idegrendszerre durva hatassal lenni. A tejfeherje is amugy, csak nalunk pl. a gluten okozta a tejfeherjeerzekenyseget, es mikor elhagytuk a glutent, onnantol a tejtermekekre mar nem tunetelt. De egy jo gasztros doki is tud ebben segiteni, csak nehez talalni olyat, aki valoban koveti a legfrisebb ajanlasokat.

Szoval en itt kezdenem. Egy konnyen kiborulo idoszakban a gyorsan felszivodo szenhidratok okozta hirtelen vercukoringadozas rengeteget ront amugyis a hisztik erossegen es gyakorisagan etelerzekenyseg nelkul is. Szovalezzel tudnalpl. segiteni neki.

Edukáljátok magatokat! Tanuljátok meg, hogy mikor mi miért játszódik le egy gyerekben! Remek tanfolyamok vannak erre. Pozitív fegyelmezés, Együttérző nevelés, Erőszakmenetes kommunikáció, Kötődő nevelés, Beszélj úgy hogy érdekelje - hallgass úgy hogy elmondja.

Ha a ti tudatossági szintetek ugyanolyan szinten van, mint a gyereké, akkor nehéz kezelni a gyereket számotokra, ezt megértem. Azt jó, ha tudjátok, hogy egy gyereknek az érzéseinek a kezelését megtanulni ad1 egy érési folyamat, ad2 18 éves kora körülre fejeződik be. Késlelteni kb 4-6 éves kor között már tudnak. Ezen kívül sokat segít, ha elkezditek neki megtanítani, saját példátokon keresztül, az érzéseinek a megfogalmazását, kifejezését. Plusz jó ha tisztában vagy vele, hogy a szülőnek nem feladata a hiszti megakadályozása, mivel a hiszti "egy szelep a gyereken", így adja ki a feszkót. Ha ezt nem teheti meg, az attól még ottmarad és károkat okoz valamint máshol jön ki. Ha megtanítod elfojtani a hisztijét vagy egyszerűen olyan válaszreakciót adsz, amikor majd nem is meri már, azzal a gyereked ellen teszel. Támogató közegben, a sírásmeghallgatás módszerével hosszútávon nagyon jó eredményeket lehet elérni, csak ehhez tudatosnak kell lenned. Tudnod kell azt is észrevenni, hogy mikor b.szod fel az agyad és kérj segítséget vagy csak ülj le és számolj el tízig, gondold át hogy mi történik.

És NEM, senki nem mondja, hogy a hisztinek engedni kell és annak kell történnie amit a gyerek akar. (Aki ezt gondolja, annak szövegértési gondjai vannak) Arról van szó, hogy a gyereknek engedni kell, hogy megélje az ÉRZÉSEIT (épp dühös, épp csalódott, épp elkeseredett), úgy hogy emellett gyengéden, de határozottan határt szabunk és ott vagyunk vele (még akkoris ha látszólag nem igényel minket), mert lesz egy pont, amikor kijön a kis hüllő egy bites állapotából és megnyugvást keres mellettünk, az ölünkben.

Erről érdemes rengeteget olvasni, ezen kívül saját magatok önismeretét is fejleszteni. "Ösztönből" csak az fog menni, amit ti is kaptatok a szüleitektől: ordibálás, kizökkentés, büntetés, valakinél pofon, elnyomás - ki-ki mit kapott. A mai 30-40es generecióból nagyon kevesen élhették meg, hogy lehettek nehéz érzései, és azokat kifejezhették egy támogató közegben. Pedig ez lenne az alapja egy jól funkcionáló felnőttnek.

Tök jó, hogy próbálja magát képezni, de ha nem alkalmazza, akkor kevés hogy olvas és beszélget. Használjátok a sírásmeghallgatás eszközét? ( [link] és a dedikált gyerekidőt ( [link] Megnevezitek az érzéseit? Lehet dühös? Elfogadjátok, ha nehéz, rossz érzései vannak? (düh, csalódottság, kétségbeesés, szomorúság)

Nem mondom, hogy tökéletesnek kell lenni - mert olyan nincs, valamikor a legtudatosabb szülő is kiabál néha; ami nem mindegy, hogy ez hányszor fordul elő, milyen arányban, milyen gyakorisággal.

Az önismeret meg egy olyan út, amit egyedül nem lehet járni, mindig kell valaki magunk mellé, aki külső szemként ránklát.