Játszótéren engeded, hogy a gyereked más játékával is játszon?

Kérdezze meg, vagy együtt megkérdezzük, és közbe mondom ha a tulaj kéri eadja egyből vissza.

Mondjuk az enyém fifikás mindig mikor indulunk a partra kérdezem vigyünk le játékot, sosem akar, bezzeg lent jó ha van.

Nem. Ahogy a miénket se veheti el minden jött-ment.

Megtanul osztozkodni? Ugyan már... Semmit se fog kiengedni a kezéből még felnőtt korában se, mert fél, hogy tönkre teszik.

Játszótértől függ. Ahol lakunk, a közeli játszón az a szokás, hogy ami a homokozóban van, azzal mindenki játszik. A másik helyen, ahova szoktunk járni, ott él kell kérni, ott ez a szokás.

Mi kicsit kétlaki életét élünk, a másik kvázi otthonunk külföldön van, ott viszont eleve nem szoktak kamionnyi játékot vinni a gyerekek a játszóterekre, csak 1-2 dolgot, kérdés nélkül nem szokták elvinni, de ott inkább azt kérdezik, hogy játszanak-e vele együtt.

Tud beszélni a gyerek? Az enyém 3 éves koráig nem volt képes elkérni a játékot. Emlékszem egyszer montdam neki, hogy kérd el szépen, ő meg csak nézett.. jól elfelejtettem, hogy nem tudja, az meg hülyén jön ki, hogy én kérdezgettem folyton, hogy elkérhetjük játszani? De persze muszáj volt, mert így tanul..

Illetve olyan is volt, hogy mi vittünk le valamit, a gyerek, akinek kölcsönadtuk bevette a szájába, láttad volna azt a hisztit, amit az enyém levágott a nyála miatt.. Vagy a kisautóját a másik lecsúszdáztatta a csúszdán, ami nekik belefért, a gyereknek(és nekem) nem. Nem lett baja, de akkor is..

Meg amikor az enyém nem volt hajlandó visszaadni a fagyitölcsért, a másik gyerek meg sírt érte, erővel elvettem az enyémtől, akkor meg az enyém üvöltött.. Utána egész nap úgy voltunk a strandon, hogy hozzá se nyúlhatott máséhoz, biztos hülyének is néztek.

Szóval én mindenféle dolgot megértek, szerintem az anyukák is ismerik annyira az ő gyereküket, hogy tudják, mi fér bele, mi nem.

Szóval ilyenek lehetnek, de egyébként én is azt pártolom