A "mindjárt" után mennyit vártok még?

Na ha nálunk ez lett volna...akkor biztos nem irkálnék most ide!

Elég volt egy szemvillanás a fateromtól és csináltam, amit mondtak nekem.

Saját gyerekem nincs, úgyhogy most emlékekből táplálkozom

Hogy anya mennyit várt a mindjárt után, általában az határozta meg, mit csinálunk

Ha tévét néztünk, akkor ez kábé reklámig jelentette (legrosszabb esetben is akkor ez egy 20 percet jelentett), ha tableten játszottunk, akkor a "mindjárt" az "még ezt a pályát" jelentette (akkor is, ha nem mondtuk, anya így értelmezte, és ha pálya után látta, hogy belekezdtünk másikba, a bünti az volt, hogy félbe kellett hagyni/ki kellett lépni - így legközelebb inkább tényleg pálya vége volt a mindjárt, mert nagyon utáltuk, ha közben kell kilépni :D)

Szobában játszottunk, akkor is attól függött, éppen mivel. Anya a mindjártjainkat mindig úgy értelmezte, hogy amit éppen csinálunk, azt még befejezzük, ha nem órákra vagyunk tőle (pl legó, ha már majdnem kész, akkor befejezhettük, bármit is építettünk éppen)

Ha mi magunk nem tartottuk be a mindjártokat, akkor az volt a következménye, hogy legközelebb jobban odafigyelt, és szándékosan valami közben kellett elintézni, amit kellett, hogy félbe legyenek hagyva, mivel ahogy a tabletes résznél írtam, utáltuk, ha valami közben vagyunk elrángatva, oda az élmény, így legközelebb (valószínűleg) betartottuk a saját mindjártjainkat

Én ha látom, hogy épp valamit csinál, eleve úgy szoktam kérni, hogy “Ha annak a videónak vége, légyszives csináld meg ezt vagy azt”. Így nincs mindjártozás, hanem “ühüm“ van. Aztán ha belekezd új videóba, akkor megállíttatom vele, és nincs helye felháborodásnak, hiszen megvolt a megegyezés, amit ô szegett meg. （A mindjárttal ugye az a baj, hogy mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja）.

Amúgy általában olyankorra szoktam idôzíteni a kéréseket, amikor ô is kér valamit.

Pl. “Anya, kérek teát.”　“Jól van, amíg felforralom a vizet, addig öltözz fel és mosd meg az arcodat”.

“Anya, elmehetünk a játszótérre?"

"Igen, amint összehajtogattam a ruhákat. Összeszednéd addig a játékokat, hogy azzal már ne menjen az idô?”

Az ilyen kéréseket általában szó nélkül rögtön teljesíti. 6　éves amúgy.

Nem hagynám rá!Bemennék,kihúznám a tabletet,vagy amit épp csinál és azt mondanám neki,hogy ha mégegyszer át..asz,nincs játék egy hétig.Én már előre látom,hogy a fejedre fog nőni és làny léttére egy elhízott lusta kamasz lesz!Mozogni szokott?Kint biciklizni?Vagy futkározni?

Komolyan nem értem a szülőket!

Amit csináltok az a gyerek veszélyeztetése. A fogának annyi, a higiéniája a béka segge alatt, a viselkedése meg egy rakás szr. Milyen szülők vagytok ti? Adjátok olyannak, aki képes a 9 évest nevelni, határokat szabni neki és MEGMOSNI A FOGÁT, merthogy 1. lépés: megmossa ő és UTÁNA TE, mert ennyi idősen nem képes minden oldalról hatékonyan megmosni. A gyereknevelés befektetett energiát igényel, nem távirányítósak, hogy szólsz, aztán majd megcsinálja... vagy nem...

Kutyát se tarts, kezdtél volna egy hörcsöggel inkább!

Szia!

Mondd meg neki, hogy a mindjárt nagyon tág fogalom és pontosítsatok. Mondjuk legyen 5 perc. És indítsatok időzítőt a telefonodon. Ha csörög, akkor vége. (Így van hivatkozási alap, és kiszámítható az idő múlása)

Nincs egy napi rutinotok?-ok, hogy nyári szünet van, lehet lazítani, de reggel felkel, megmosakszik, reggeli stb.?

Meg estig pizsiben van, napokig nem fésülködik-ezt hogy napokig ki sem mentek a lakásból? Vagy pizsiben, kócosan megy boltba, fagyizni, játszani???

A mindjárt egyébként nálunk is az adott tevékenység befejezése, vagy ha épp nem csinál semmit, akkor max 5-10 perc.