Miért baj, ha arra tanítom a gyereket, hogy hozzon ide ezt-azt?

Na akkor még egyszer leírom.

Cserébe NEM kérhetsz semmit! NEM tartozik neked!!

Nem lennék a gyereked, bár ha belegondolok a szüleim is hasonló mentalitást vittek 😃 sűrűn tartom velük a kapcsolatot, ja nem…

Nem is beszélek velük csak ha felhívnak, és nem találkozunk csak ha valami szívességet akarnak kérni, persze mindig jön a ‘nem tudom hol rontottam el, miért nem jöttök sűrűbben’ hát igen… nálunk is így kezdődött, hozz egy pohár vizet, vidd ki ezt, hozz azt, aztán már mi festettünk a lakásba, költöztetők lettünk, mert apám hobbija átrendezni a lakást 3 havonta, majd favágás, kertészkedés, falevél szedés, minden f..zság. Gyakorlatilag ha találkozunk csak dolgoztat. Na szóval semmi jó véleményem nincs erről, és ha te azt hiszed hogy jó fej csávó vagy, hát nagyon nem. Szégyen inkább… szegény gyerek lehet most nem fogja fel, de egyszer fel fogja, és valóban, nem ő akarta hogy neked gyereked legyen hanem te, szóval ez a 60 órát dolgozom, hogy meg legyen mindene, hát ne hari nem ő kérte, sem azt hogy ilyen melód legyen sem a mindent, ami képzelem hogy mi minden lehet…

Azért nem is, hogy dolgozik és eltartja..

De szerintem van az "alapellátás", én főzök valami egészségeset, mellérakok kenyeret, zöldséget, egye meg. Ha ő szeretne bizonyos alakúra vágott másik zöldséget, héjtalan kenyeret, meg kiválogatott hozzávalókat az ételből, és nem akarja magának megcsinálni, azért cserébe én már igenis kérhetek szívességet. Nem azért van, hogy kiszolgáljam minden hülye gondolatát, ha így teszek, akkor azt szívességből teszem, extra örömszerzésért, mert szeretném, hogy a szerettem örüljön. Ez viszont csak kölcsönösségi alapon működik, ha neki nem fontos, hogy örüljek, és nagyritkán nem akar a kedvemben járni, akkor bizony nem lesznek extra kiváltságai, mert az nem a gyereknevelés része, hogy szín szerint rendezzem a legofiguráit vagy szivecskét vágjak a kenyérből és úgy vajazzam meg, ahogy megrendelte, az olyan szinten extra szívesség, hogy elmondani nem tudom, de remélem nem is kell.

Ezek extrák, és szívességért szívesség jár vissza. Az, hogy ellátom képességeimnek megfelelően alap, de ha én is kiteszem a lelkem és veszem a fáradtságot, hogy kénye kedve szerint ugorjak a boldogságáért, akkor minimálisan elvárom ezt tőle is! Ahhoz képest mennyit teszek én, megmozdulhat naponta/kétnaponta egyszer vízért vagy kenyérért, vagy kiviheti a szemetünket(enyémet vagy övét, attól függ hol takarítok) a kukába.

Kérdező, te csinálsz neki extrákat, amiket úgy érzed, már nem sima gyereknevelés, hanem annál több?

Te teljesen összekevered. Nem attól lesz önállótlan egy gyerek, hogy nem szolgálja ki az apját!🤦🏽‍♀️

Igen, a neveléshez hozzátartozik, hogy korának megfelelő feladatot adunk neki, még akkor is, ha kezdetben abból több a kár, mint a haszon. De az mindig a családért, vagy magáért történik. Pl.megteríti az asztalt a KÖZÖS étkezéshez. Mert anya megfőzött, apa elmosogat, ő meg megterít. Mindenki kiveszi a részét a közösből, mert a családban mindenkinek megvan a feladata, neki is. Vagy segít kiteregetni a ruhákat, vagy összepárosítani a zoknikat, mert ezek "családi" munkák. Vagy összepakolja a játékait maga után, amivel ő játszott, tehát az ő feladata, mint ahogy apa is elpakolja a kerti szerszámokat, amikor végzett, mert azokat meg ő használta.