Miért baj, ha arra tanítom a gyereket, hogy hozzon ide ezt-azt?

Nem a fél perces szívesség a gond. Hanem szerintem a feleséged már látja, hogy ha ezt most nem állítja meg, akkor ahogy egyre nagyobb lesz, egyre jobban próbálod majd így használni őt.

"Heti 60 órát dolgozom azért, hogy mindene meglegyen, és cserébe nem kérhetek egy fél perces szivességet?" szerintem ezt a mentalitást érzi rajtad.... Nem a gyereknek teszel szívességet, hogy eltartod. Ti vállaltátok őt. Így akármennyit is dolgozol nem fair, hogy rajta fogod majd leverni...

Szóval szerintem nem gond, ha néha megkéred egy pohár vízre, vagy pakoljatok együtt, de valószínűleg egyre többet csinálod és a feleséged fél, hová fog fajulni kamasz vagy felnőtt korára. Nálunk férjem szülei ilyenek: "Miattad dolgoztunk ennyit, nem igaz, hogy nem vagy képes megtenni ezt/azt/amazt...."

Én nő vagyok, és anyám úgy akart megtanítani gyerekkoromban főzni, hogy mindent hozzávalót velem vitetett be, így magából a főzés folyamatából semmi nem maradt meg, sőt, azóta sem szeretek főzni, és ha lehet, inkább megúszom a dolgot, mert ingerlékeny leszek az egésztől.

Ezt csak azért írom, hogy nehogy a fiaddal is ez történjen.

Kérdező!

NEM a gyerek kérte,hogy születhessen meg, TI vállaltátok!

Nem kell a gyereknek szolgálnia ezért a szívességért téged,hogy megszülethetett.

Nem, nem kérhetsz szívességet sem azért,hogy megcsináltad őt,amit gondolom még élveztél is, sem azért, mert dolgozol.

Nem tartozik neked a saját gyereked ezért!

Ezt gondold át. Biztosra veszem,hogy a feleségednek is ez a problémája. Hogy te ilyeneket gondolsz.

Szerintem viszont megteheti, hogy néha ő is hoz valamit, ha már én millió hülye kis szívességet teszek neki.. Szerintem ha ledirigálhatja milyen vastagon vajazzam a szendvicsét, olyan ételt kap, amilyet kér, választhat bármilyen holmit, megmondja milyen szisztéma szerint pakoljam a szobáját, szóval átlagon felül kiszolgálom, akkor az a minimum, hogy ő is nagyritkán hoz-visz ezt azt.

Mondjuk az enyém már nagyobbacska, kb 5 éves kora óta úgy segít a házmunkában, hogy pakolásnál ő viszi ki a szemeteszacskót a házon belül a kukához viszi, ő hozza be a szemeteszacskót, a konyhába viszi a megtalált szennyes tányérokat, behoz vizet, ha kérek, vagy ha épp ott van, akkor egy szelet kenyeret a filmezős esti vacsimhoz:)

Szerintem ha mérföldekkel kevesebbet vársz el, és sok szívességet teszel neki, akkor meg kell tanulnia a viszonzást is. Nekem a gyerek nemrég mondta, hogy ő a szolga, mert megkértem, hogy hozzon vizet, mire felsoroltattam vele miket tesz, majd megkérdeztem tudja e, miket teszek, és utána csendben maradt.

Lehet valahol van benne igazság, hogy talán magáért szívesebben "dolgozna", de inkább behozza a vizet, minthogy elpakolja a holmiját, vagy összehajtsa a ruháját, vagy kihegyezze a ceruzáját, vagy a könyvet felrakja a könyvespolcra, vagy kifordítsa a ruháját.. fizikailag képes lenne rá, de nem akarja csinálni, mert "fárasztó". Megkérdeztem, inkább hoz vizet és visz dolgokat, minthogy pakoljon a dolgai közt. Szerintem a kölcsönösség megtanulása fontos, és mivel még kisgyerek, minimálisat várok el tőle, ahogy pl te is, tök mindegy, mit hoz a hűtőből, vizet vagy sört(bár én nem iszok, de szerintem nem nehezebb egyik a másiknál, ugyanolyan a távolság). Te teszel neki szívességeket, amit amúgy nem tennél, pusztán az öröméért, hogy jobban érezze magát? Szerintem ez a leglényegesebb kérdés. Ha ő tesz a te kedvedre, neked is tenned kell az ő kedvére az alapellátáson felül, és nagyobb arányban neked, mert te vagy a felnőtt, ő meg gyerek.