Hogyan kezelitek a gyereknevelés során azt a roppant kényes helyzetet, amikor a csemetétek nem népszerű a másik nem tagjainak körében?

Ez akkora hülyeség... Ezek az ovis "szerelmek" semmit nem befolyásolnak a későbbiekre nézve. A kisebbik fiam nagycsoportos, neki is van ovis "kisfelesége", ami annyiban merül ki, hogy jóban vannak, néha megfogják egymás kezét, de amúgy általában nem is egymással játszanak, hanem a fiam a többi fiúval, a kislány meg a lányokkal. Egyébként is kb erre az évre szólt a dolog, mert jövőre a kislány elmegy iskolába, a fiam meg még marad egy évet.

Nekem is volt ovis szerelmem, kettő is, aztán általánosban mégsem volt egy sem, sőt, nem is voltam népszerű gyerek általánosban, csak a saját kis baráti körömmel voltam az osztályban, a fiúk kb nem is vettek észre (pedig nem voltam csúnya gyerek egyébként). Középiskolában is azért volt fiúm, mert tök más körökben mozogtam, mint az osztálytársaim, ott én nem voltam elég menő a fiúknak, mert ott mindenki diszkós meg repper volt, nyilván tudod, hogy megy ez, kamasz korban ez számít :D Én meg rocker lány voltam, a saját köreimben népszerű, az osztályban meg nem nagyon. Aztán egyetemen már az egész nem számított egyáltalán, ott már mindenki kavart mindenkivel, már akinek erre volt késztetése.

A nagyfiam meg most volt nyolcadikos, én nem emlékszem, hogy lett volna ovis szerelme, nem foglalkozott a lányokkal, meg igazából azóta sem, nem beszélget velük, kérdeztem valamikor, hogy egyik vagy másik gyerek hová megy továbbtanulni, és a lányokra mind azt mondta, hogy nem tudja, nem szokott velük beszélgetni, mert velük nem lehet normálisan :D Neki még a lányok max nézni vannak, mert azt azért kiemelte, hogy ahová felvették suliba, ott milyen jó csajok vannak, de szerintem neki még a háta közepére sem hiányzik egy barátnő, elvan a haverjaival. Egyébként jóképű, értelmes fiú, ha képes lesz kicsit moderálni magát egy lány kedvéért, akkor majd lesz csaja, ha már szeretne.

Az én férjem dundi gyerek volt, plusz tanyáról járt, és dolgoznia kellett az állatokkal. A ruhái mindig bokalengők. Nem volt nyilván népszerű, mindig őt választották utoljára pl. csapatjátékban. Aztán egyházi fiú gimi, nyilván 0 csajozási lehetőség. Egyetemen szerelmes lett, de nem mert elmondani a lánynak, mert ő úgyis ronda, meg ilyenek, kinek kellene ő. Végülis szerencsémre :)

Most volt a 15 éves osztálytalálkozója, először nem is akart menni. Kiderült, hogy ő lett a legsikeresebb, (mások szerint) csinos feleség, 3 klassz gyerek, úton a negyedik, új ház, új kocsi, pszichológus egyébként, jó szakember, magánrendeléssel. Hazajött, és el volt képedve, hogy mennyire nehéz a többieknek, nem találnak normális párt, alig van valakinel gyereke, mert nem voltal sikeresek párkapcsolat terén, miközben ő 8 éve házas. Szerencsére mostmár van valamennyi önbizalma is, de az biztos, hogy kisebb korában lehetett volna segíteni, ha kap divatos ruhákat, vagy nem állandóan a munka, hanem tud baráti kapcsolatokat építeni. De mindegy, ez már elmúlt, mi máshogy csináljuk. Viszont még ilyen kiindulás mellett is sikeres, boldog felnőtt lett, ugyan maradt mackós, de nekem így pont jó:)

Oviban hiába téma, hogy ki szép meg ki nem, igazából nem tudják ezt reálisan megítélni. Nálunk is téma volt ez az oviban. Volt egy népszerû szôke kislány, ô volt mindenki szerint a “szép”. Meg volt egy kicsit kiközösített, sötétbarna hajú és barna szemû kislány, aki átlagoska és kicsit furi volt. Így is élt mindenki az emlékezetemben.

Na felnôttként kezembe akadtak az ovis fényképeim, és megdöbbentem. A szôke kislány arcra legfeljebb átlagosnak mondható, de szép semmiképp. A haja is bár hullámos, de kevés, vékonyszálú. A kiutált barna kislánynak meg gyönyörû szabályos arca volt, egyenes, de sûrû és fényes haja. Felnôtt szemmel a legszebb kislány volt a csoportban.

Igazából visszagondolva ovisként csak azért volt a szôke kislány szépnek elkönyvelve, mert a mesékben a királynak mindig három lánya volt, a legidôsebb fekete hajú, a középsô barna vagy vörös, és a legkisebb szôke. És mindig a legkisebb királylány volt a legszebb, akit aztán feleségül vett a fôhôs. Ebbôl ovisként az ivódott be, hogy aki szôke, az a legszebb, így nem is néztünk a hajszínnél tovább.

Te teljesen agyhalott vagy, kérdező...Merem remélni, hogy legalább a gyerek és nem a felnőtt szülő.

Amúgy tessék, nekem volt oviban “barátom”, elsőben is, aztán szépen elkezdtek kiközösíteni, csúfolni, szó szerint az öngyilkosság felé sodorni (igen, 8-9 évesen ilyen gondolataim voltak). Tökéletesen elhitették velem, hogy csúnya, buta (mindig majdnem kitűnő voltam), semmire sem alkalmas senki vagyok. A gimi már sokkal jobb volt, de akkor sem tartottam magam szépnek, ez az idő 18 évesen jött csak el, mikor összejöttem az első pasival. Mondjuk a csókon kívül nem volt semmi, hamar szakítottunk, szóval majdnem 20 voltam, mikor elvesztettem az első kapcsolatomban. Ami 3 éves lassan egyébként és komolyan tervezünk, abszolút megérte várni. De hàt a te logikád szerint nekem falnom kellett volna a fickókat már 12 évesen is.

25-ös, átérzem, nálunk is a szőkék voltak a népszerűek nem csak oviban, de iskolában is (összesen 2 világosszőke volt az egész suliban). Hanem voltál szőke, akkor még esetleg nyerhettél, ha a szemed világoskék volt. Így utólag felnőttként iszonyatosan nagy hülyeségnek tűnik, hogy ennyire a a szem és hajszín határozhatott meg mindent. És borzalmas volt ebben élni, de igenis ez volt. Én is veszem elő a gimis képeket és elképedve nézem, hogy a népszerű "legszebbek" igazából nem is voltak nagy számok...

Viszont amúgy a népszerűeknek sem volt olyan jó. Emlékszem a gimis párokra..szakítás utan rengetegen mentek tönkre idegileg, különösen a lányok.