Tartsam tovább a hátam?
Van egy 7 éves gyerkőcöm. Apukával születése óta külön élünk. Sajnos későn jöttem rá, hogy hazudozó, kamuzó, sunyi ember. Nem is az a lényeg, hanem a gyerek isteníti. Sose álltam az útjukba, holott apuka nem igazán foglalkozik vele. 2 hónap mulva indul egy tábor, ahova jelentkezett a gyerek. Nagyon szeretne menni, de apukának mondtam, hogy tudna e segíteni, mert sose semmibe nem ad, de most ígérte, hogy kifizeti. Többször megerősített, hogy nyugodtan menjen, mehet, fizeti. A múlthéten kellett volna befizetni a díjat, persze azóta nem jelentkezik. Telefont nem veszi fel, üzeneteimre nem reagál. Mérgembe azt mondtam a gyereknek, hogy nem mehet táborba meg apjához se, mert nem fizette ki apa. Én hülye mindig be dőlök neki :( nem először vert át, meg a gyereket se. De annyira ígérte most, sőt írt is, előtte héttel, hogy majd szóljak mikor kell...
Most igazából az a kérdésem, hogy meddig kell tolerálnom ezt a viselkedését? Értem ezt arra, hogy soha egy rossz szót nem mondok a gyereknek az apjáról, mert nem akarkom őt megbántani. Mert nagyon szereti azt az embert. De én meg ebbe bele rokkanok már, hogy mindig tartom a hátam.
Itt azért te is lehettél volna óvatosabb. Pl. a tábort csak akkor ígérd meg a gyerekednek, ha a férjed már átutalta (odaadta) NEKED a pénzt. Amit természetesen semmi másra nem költesz, csak amire adta.
Nálam ilyen esetben alapelv lenne, hogy csak azt hiszem el, amit már meg is tett. Vagyis akkor hiszem el, hogy hajlandó kifizetni, ha nekem már átadta a pénzt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!