Hogyan kezelnéd ezt? (társas)
Gyerekkel játszotok társast. Mikor valami rosszul jön ki neki, akkor szid téged, a játékot, és magát és közli, hogy nem akar játszani, utálja azt(hiszti). Mikor mondod, hogy ne játszotok akkor, nem muszáj, könyörög, hogy játszatok. Folytatjátok, megint szidja a játékot, téged és magát. Mondod, hogy elrakod a játékot, ha folytatja. Mondja, hogy nem fogja, de megint hiszti, hogy ez egy szr. Elrakod a játékot és üvölt, hogy szemét vagy és utál és igazságtalan vagy. Aztán könyörög, hogy még akar veled játszani.
Mikor rosszul jön ki, mindig mondod neki, hogy semmi baj, előfordul, majd lesz jobb, neked is rossz volt majd jó lett(nyugtatod). Ha neked jön ki rosszul, jóízűen nevet rajta és örül neki, hogy nyerésre áll.
Totál kivagyok tőle, már nem ovis.
Múltkor ugyanezt csinálta étteremben. Kikért egy ételt, amit ismer, de nem szokta szeretni, de most ez kellett neki. Gondoltam nem fogja megenni, de azért megrendeltem, és egy másikat is, amit tudom, hogy szeret. Nem akarta megenni azt, amihez ragaszkodott, azt akarta, hogy töröljem ki belőle a szószt, amit nem lehet megoldani ennél az ételnél. Meg is akarta enni, nem is akarta enni, majd azt erőltette, hogy én egyem meg, amit én nem akartam(a saját ételemmel televoltam, meg azt amúgy sem szeretem). Ugyanez a hiszti volt, kell is-nem is, és mindenki hülye, leginkább én(aki segíteni akar és a másik kaját rendelte és próbálja elviselni a hisztijét)és egyik megoldás sem jó neki.
Ezeket hogyan kell kezelni? Kinek a gyerekénél van még ilyen? Mit csinálnátok a helyemben? Ezen a héten két ilyen is volt, most nagyon betelt a pohár, olyan elkényeztetett érzésem van ezzel kapcsolatban, de nem vagyok benne biztos, hogy az, lehet csak kétségbeesés, de akkor meg ez a parancsolgatás-káröröm-énegyenmeg nem fér bele.. Minél gyorsabban le akarom ezeket zárni, már 8 éves, ezek a hisztik nem férnek bele.
válasza:Jó tanácsot nem igazán tudok adni, de együttérzésemről biztosíthatlak, és a saját példámmal megmutathatom, nem vagy egyedül. Nekem a nagylányomnak voltak hasonló dolgai. Kb. 6-7 éves koráig még tök normálisnak értékeltem, noha volt egy-két csatánk akkor is. Nem tudom, lehet, hogy csak az idő megszépíti, meg kisgyerekként elnéztem neki, mindenesetre egész másképp maradtak meg bennem azok az évek, mint az azutániak. Ugyanis a 8-10 éves kora horror volt. Hisztizett, akaratoskodott, üvöltött, csapkodott, szidott, hibáztatott, aztán könyörgött, kérlelt, majd megint dühöngött, parancsolgatott. Bármin ki tudott akadni. Rémes volt. Írják itt, hogy legyél következetes, meg ne hagyd neki ezt a viselkedést, de szerintem az emberek nagyrésze nem találkozott ilyen gyerekkel. Mi nem toleráltuk soha az ilyesmit, sokszor nagyon is erőteljesen léptünk fel, büntetések is voltak, amikor már nagyon durva volt, de minden csak olaj a tűzre. Ezek a gyerekek valahogy nem úgy működnek, ahogy az emberek várják. Nekem van még 2 gyerekem, egyik se ilyen, a kegkisebb mértékben sem. Nem jöttem még rá, hogy ez a személyiség része-e, vagy valamilyen baj hatására "eltörtek" az ilyen gyerekek. Az enyémnek pl. 7-8 évesen szakadt meg végleg a kapcsolata a vérszerinti apjával (akivel amúgy sosem éltünk együtt), plusz kialakult egy mozaikcsalád körülötte, és simán megborulhatott ettől, nem tudom. De mondjuk a másik gyerekem is keresztülment ezen, igaz, egész kicsi korában, és ő csupaszív kis béke szigete. Az is lehet, hogy mindkettő igaz, személyiség+körülmények együtt okozzák az ilyet. Jártunk gyerekpszichológushoz, de nem lettem közelebb a válaszhoz.
Most 13 éves múlt a szóban forgó gyermek, már nem hisztizik őrjöngve, de azt lehet mondani, hogy csak finomodott a technikája a gyötrésünkre. Nagyon sokszor egyáltalan nem együttműködő; makacs és akaratos, ha nem az van, amit ő akar; mindenki hibás, csak ő nem; nem vesz figyelembe másokat; tűzön-vízen át próbálja keresztülnyomni az akaratát, könyörög, kötekszik, nem tud nézőpontot váltani; a kéréseinket nemes egyszerűséggel nem teljesíti, szabotálja a terveket, ilyesmi. De azért azt lehet mondani, évről évre egyre élhetőbb az élet vele.
Ami vigasztal, hogy ezt csak velünk, szülőkkel csinálja. A suliban és másokkal nagyon nem ilyen. Sok baratja van, szociális, suliban kötelessegtudó, jó tanuló.
Mi az évek alatt nagyon sokmindent próbáltunk, max. leheletnyi sikerekkel. Most az a stratégiám, hogy küzdünk, és várunk. Várjuk, hogy érjen az érzelemszabályozása, felnőjön, és elviselhető legyen, addig is tesszük a dolgunk, terelgetjük, nevelgetjük, kitartunk.
Kitartást neked is!
Ti nem olvastátok? Nem alkudoztam. Egyszer megvártam, hogy mi ez, majd kiderült, hogy nem egyszeri alkalom, megint csinálta. Mondtam, ha nem hagyja abba nincs játék. Megint jött, akkor elraktam(és utána kibukott). Ez nem alkudozás, figyelmeztettem, hogy mi lesz, ha nem hagyja abba).
Az ételesnél nem ettem meg, kidobtam az ételt(ciki volt és menni kellett), miközben letiltottam egy programról. Nem érzem úgy, hogy engedtem neki, vagy alkudoztam. A rendes kajáját elvittük és megette máshol.
Az a fura, hogy ilyenkor sír és úgy néz ki, mintha pánikban lenne, pl nem akarta engedni kidobni az ételt se. A játéknál is van egy ilyen "mi lesz velem?" érzésem nála, mintha egy világ dőlne össze. Tutira nem normális, hogy ilyenekért pl azt mondja, hogy "akkor ölj meg, nem akarok élni". Mikor hisztizik, folynak a könnyei, sír.
Sajnálom ilyenkor, meg dühös is vagyok rá a viselkedése miatt, mert mintha direkt is lenne, meg nem is. Szerencsére ez nagyon ritka nála, napi szinten társasozunk, akkor simán játszik. Tegnap bekattant valami, és ez volt, pedig megszokott játék és napi szinten játszunk tényleg és nem szokta tragédiának megélni, meg sosem csinál hasonlót ilyenkor.
A kajálós meg 3 napja volt, azt viszont már többször eljátszotta, ezért nem is szoktam venni olyat, de most emlékeztettem rá rendelésnél, és mondta, hogy de meg fogja enni, tudja milyen, és biztonságból kapott egy másodikat, mert evés nélkül nem tudunk bent maradni a városban.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Igen, egyrészt te sem jól kezeled, egy nyolc évesnek még háromszor elmondod, hogy viselkedjen, azzal már belemész a játszmába. Az első hisztinél el kell rakni.
A kaja ugyanez, alapból rendelesz neki két kaját, ezzel már elszúrod. Nem kell neki két kaja, túléli ha életében egyszer éhes marad.
Amit írsz, hogy miket mond, az alapján tényleg lehet valami lelki baja is, szóval nem ártana elvinni pszichológushoz. De ettől még áll, hogy te is elkényezteted, és hagyod hogy hülyének nézzen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!