Jogosan érzek bűntudatot, hogy 2 éves gyerekem már kap időnként édességet/engedem kicsit tévét nézni?

Úgy, hogy nem 10 perc csak még így se meri bevallani, hogy több. Pont a bűntudata miatt. Nekem is volt, már feladtam az álszenteskedést. Belefáradtam abba, hogy egy képet mutassak magamról, mint szuperanyu. Befejeztem, elegem van. Elfáradtam. Néz mesét, eszik édességet, rendelünk kaját, eszik bolti vackokat, kap játékokat nem csak montesszorit, amit akar. Kiabálok vele ha rosszalkodik, és szoktam sírni, ha rossz a napunk.

Már megszoktam az ítélkezést legutóbb jóanyámtól.

Nekem a dadám kristálycukrot adott, mikor otthon volt velem, kiskanállal és naponta, mert nem híztam.

Felnőttem és 50 kg alatt vagyok.

14

Detto. Az én fiam se nézi,max ha zenés reklám megy,de inkább játszik,meg mióta jó idő van,kb.egész nap kint vagyunk bogarászni.

Én tv mellett nőttem fel és ettem-ittam mindent kb. 80-90-es évek eleje. Semmi bajom,se sni,autizmus,elhízott se vagyok. Túl van spílázva minden már. A mérték lenne a lényeg,mint mindennel kb.

#15 #16

Pontosan.Már lassan szerencsétlen gyerek ne is egyen semmit mert minden káros.A férjem haragszik ha csokit eszik,mert fel pörög.Nyilván senki nem akar rosszat a gyerekének!Most felkockáztam neki narancsot,mandarint,meg almát.Szívesen eszi azt is.Reggel répát rágcsált.És nem én erőltetem,ő kérte.Én is a 80-as években születtem,mindig azt ettük amit gondoltunk,mármint amit anyám vett.Nem igazán volt mérték.Reggelire sokszor volt péksüti volt tejjel.Na mindegy egyikünk sem cukros,nem kövér stb.Szóval a túlzott édesség borzamas,de azért egy gyerek nehogy már ne ehessen néha egy kis édességet!14 voltam